Jelige: Holdvirág – Tizenhét; Váltakozás

Tizenhét

teremtettek utolsónak

véres bőrmetszetet.

olyan voltam, mint almából

hármat harapni, felsebzett.

víz akartam lenni,

folyékony angyal,

együtt, egy hullámon

hínárral és hallal

kánonban zúg a

mennydörgés és a fejem,

ordítva keresem

jelenidőegyesszám,

egyes személyem.

víz akartam lenni,

érből az agyba

vérként szivárogni.

gátszakadás

utódjaként csukott szemmel halni.

Váltakozás

mint az uzsonnához szóló
halk napsugár
gyümölcsöst nevelve,
zenget

mint az avar alatt kutakodó
pártalan őz
foltos füleit felkapva,
figyel

mint zimankó jövetele
miatt libabőrös,
elfehéredett kar,
ölel

mint riadtan kibújó
első rügy
a remélő tekintetekre
felel

mint a váltakozásra
csak legyintve
tekintő gyerek;
nevet

a természet hagy itt egyedül olyat
amihez gyönyörűséged hasonlítható.