Jelige: Napsütötte sáv – Hideg; Kalüpszó

Hideg

A szürkület egyetlen szerve,

az erdő megnöveli térfogatát.

A rohamos sötétedéstől

átázik a fácánok tolla.

Valaki ordítani kezd a köddel.

Valaki, akinek műanyag zacskók

tapadtak a tüdőjére,

lehajol, belenéz egy pocsolyába.

Egy fürdőszobát lát, félmeztelen reszketéssel.

A zuhanytálcában felgyűltek a nyírfalevelek,

szám szélén zuzmó, már hiába minden.

A csövekben megkeseredik és kihűl a víz.

A lehelet felgyűlik a sötét fürdőszobában.

Vacogva nézem, ahogy a falitükörben valaki

sírva benzint locsol szét a nyirkos avaron.

Kalüpszó

Gumiabroncsokkal álmodik.

Nehéz röptű vízimadarakkal,

ahogy befesti fehér tollukat a füst.

Sűrű szagok a sziget fölött.

Felriad, lemegy a partra, virradatig sétál a fövenyen.

Türelmesen néz egy üdítősdobozt,

ahogy a hullámokon a parthoz közelít.

Közben próbál visszaemlékezni az álmára:

csak a valószínűtlenül fekete tengerre emlékszik,

cserzett, mégis feszes bőrén végigfut a hideg.

Elmegy gyümölcsöt keresni,

a közeli bozótban rátalál egy útikönyvre.

Amazóniáról szól, egy turistacsoport hagyhatta itt.

Belelapoz, és bár nem tud németül,

elámul az érintetlen, mélyzöld lombtajtékok

és sosem látott rovarok fényképein.

Hazaviszi, és bedugja párnája alá,

hogy ezután elkerüljék a rémálmok.