Jelige: Homályos Árnyék – Van-e …?; A tükör

Van-e …?

Van-e szívem, ami dobog?

Van-e világ, ami forog?

Van-e lelkem, ami érez?

Van-e bűnös, aki vétkez?

Van-e szívem, ami lüktet?

Van-e kertész, aki ültet?

Van-e lelkem, ami szenved?

Van-e harcos, aki enged?

Van-e szívem, ami szeret?

Van-e anya, ’ki ad életet?

Van-e lelkem, ami szárnyal?

Van-e halál, aki tárgyal?

Van-e cél vagy bármi, ami vezérel?

Amiért küzdhetnék jó kedéllyel?

Van-e szerelem, ami kínoz és éget?

Ilyet akarok; égetőt, de szépet.

A tükör

Ahogy a tükör előtt állok

Mindent és semmit csodálok.

Szemem mi szikra tűzben ég,

Nem érti, mi lehet szépség…

Én nézek magamra vagy

Ő néz rám? Inkább hagyj!

Nem akarom látni a véleményed,

Elhinni a sok szép reményed,

Tudom jól azt, hogy ki vagyok

Áltatni ezzel senkit nem fogok.

Önarckép? Ugyan, röhejes.

Nem lehet mindenki helyes!

Mégis a tükör előtt állva,

A dolgok mögé látva…

Tudom, hogy több van ott,

Ahol az ideális külső áhított.

Van ott agy, szív és lélek;

Épp elég ahhoz, hogy éljek.