Jelige: Mari G − reggeli bájoló (Radnóti, kedveséhez); Í r o/ó m

reggeli bájoló (Radnóti, kedveséhez)

Itt van a reggel,

csipás szemekkel

nézném a bájod,

de ‘lkeseredtem.

itt hagytad számod,

elvitted szívem.

talán ma este

szivárvány is lesz.

Í r o/ó m

Hiába is fognád és lapítanád ki

a szemed előtt cikázó

esélyt, mint pillangót,

s tennéd könyvedbe jelzőként

úgy, mint aki tudja

mennyi van hátra még.

Neked betűk kellenek

betöltsék életed napjait, lapjait;

Egy kinek nem üres tekintete,

s míg olvas, írom könyvem,

könyvünk,

mert kezében a kezem

s a toll csak úgy kanyarodik a papíron, mint ez a játék, mely

elkergetett a valóságtól.

Egyszer neved is lesz.

Nem tudom, hogy kerültem ide,

Sunyi vagy, mert elterelted a tollam

és most megint rólad, neked írok

− pedig itt se vagy, hogy (le)kötelezz−

ahelyett, hogy megírnám könyvem.