Ugrás a tartalomra

Jelige: Daniel Dreemurr − Hogyan látnám a jövőbeli világot?; Hiányzol

Hogyan látnám a jövőbeli világot?

 

1.Versszak

 

Ezen a földön, ahol a bűn, a kapzsiság, a szennyezés

 

És a bolygón lévő folytonos háborúzások teszik tönkre a világót.

 

Nem azokat látom, amit más ember lát.

 

Kérlek, hallgass meg engem.

 

2.Versszak

 

Én máshogy látom a jövőbeli világ helyzetét.

 

Amit bűnt csinálnak az emberek,

 

Azok megbánják saját tetteiket a jövőben.

 

Bízni akarok benne, hogy megtörténik.

 

3.Versszak

 

Mikor a gazdag ember észhez tér a kapzsiságából,

 

Egyből visszafordul a kapzsiságába, és gondolja egyből,

 

Hogy a saját tetteit nem tudja visszavonni,

 

 amit a kapzsiság vakítása tett.

 

Gondold, mindvégig, amit tesszel mással és magaddal

 

Talán még jót is tennél vele.

 

4.Versszak

 

Mikor az emberek azt érzik,

 

Hogy nehezen lélegzik,

 

talán az UV sugárzás égeti e bőrödet,

 

kihalhat néhány veszélyeztetett állat,

 

De tudni fogom, hogy megbánják

 

A pénzéhes üzemigazgatók,

 

És a környezet megóvásával foglalkoznának.

 

5.Versszak

 

Ahelyett, hogy a szegényektől elvesznek mindent,

 

Inkább segítsd fel a gyengéket,

 

És ahogy tartja a mondás:

 

Jót helyében, jót várj.

 

6.Versszak

 

Ha én gondolom, ha lehetséges,

 

Légy megbízható saját magadban,

 

Légy megfontolt a cselekvésedben

 

Mert akkor fogod meglátni másképp a világot,

 

Amiben most és majd élünk.

 

7.Vesszak

 

Mert az az igazság, hogy amiben élünk,

 

 Az emberi gonoszsága miatt,

 

 Elpusztulhat a Földünk,

 

Ha nem teszünk ellene semmit,

 

Akkor ugyan arra a sorsra jutunk,

 

Mint amit a földünk ellen teszünk,

 

„Elpusztul a Föld, elpusztul az élet”.

 

 

Hiányzol

 

E hatalmas világban

magányos életemben,

Néha látom gyönyörű arcodat

a ködös napokon.

 

Meg akarom fogni e kezedet,

és ekkor eltűnsz a köd sűrűjébe.

Gyönyörű arcod megcsillan

a napsütésbe és elvakítasz vele.

 

Régebben nem néztem a csillagokat,

mert féltem, hogy elsírom magam.

Most, mikor ránézek

a csillagképekre.

 

Ahogy összeolvadnak a képek,

Akkor a legszebb arcodat látom

és kibuggyan könnycsepp a szememből

Mert tudom, hogy egyszer találkozunk.

 

Egyszer megérintettem e gyönge kezedet

Mintha igazi lettél volna nékem.

Testileg nem vagy itt, de a lelkem belül.

Mindig mellettem leszel. Hiányzol nékem!

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.