Egy sikerregény titkai

Miskolcon, a Múzsák Kertjében mutatták be Bátorligeti Mária A gondozónő című regényét. Az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában megjelent művet a kritikák az évtized regényének is nevezték. Hogy mitől valóban különleges ez a regény, arról a szerzővel és Bene Zoltánnal Kégl Ildikó beszélgetett.

Kégl Ildikó újságíró-író a beszélgetés felvezetéseképpen mindjárt a lelkes kritikákra hívta fel a figyelmet. Jó okkal kapta fel a fejét a műre az olvasóközönség: a regényben izgalmasan ötvöződik a jéghideg realizmus és az a stílus, amelyet leginkább mágikus realizmusnak nevezhetünk – mondta a moderátor. Időszerű témát feszeget a mű, a külföldön dolgozó ápolók sorsát, ugyanakkor klasszikusnak számító toposzhoz nyúl, amelyet Kosztolányi ismertetett meg velünk 1925-26-ban a lélektani regény egyik úttörőjeként számontartott Édes Annával. Bátorligeti Mária is egyetértett: bár műve sok realista jelenetet vonultat fel, mégiscsak lélektani regényről beszélünk. S hogy mi készteti a műben Magdát, a 36 éves magyar nőt, hogy csapot-papot, élettársát, lányát hátrahagyván egy francia tanyán vállaljon gondozói állást? Valóban csak a jobb megélhetés reményében indul útnak? Az írónő hangsúlyozta válaszában, hősét nem egyetlen indíték, hanem azok sokasága űzi külföldre. Kisvárosi, állóvízszerű élete azt a vágyat erősíti benne: történjen már valami! Barátnőjének váratlan felbukkanásával rés keletkezik Magda életén, amelyet kitágíthat, és kibújhat rajta ő maga is – fogalmazott Bátorligeti Mária.

Ám a nagy váltásra tett kísérlet roppant ellentmondásos és nehéz – ennek érzékeltetésére Ötvös Éva színművész felolvasta a jelenetet, amikor Magda nekivág az ismeretlennek. A vasúti jegypénztárnál tébláboló, majd hirtelen sarkon forduló asszony alakjába az író belesűríti mindazt a kétséget és félelmet, amelyet az ember átélhet egy ilyen út előtt.

Ötvös Éva színművész és Kégl Ildikó műsorvezető

A regény egyik legizgalmasabb vetülete, hogy a főhős egy nagwua családhoz kerül a vidéki Franciaországban. Mint az író elmesélte, sok üzenetet kapott, nem valami elírás-e az országnév. Csakugyan hiába keressük a térképen, nem találjuk. Bátorligeti Mária elmondta: szimbolikus nevet adott a bevándorlók származási helyének. Az idős nagwua úr, akit Magdának ápolnia kell, meglehetősen titokzatos múltú, nem véletlenül él családjával Franciaországban. Ez a népnév valójában a harmadik világ jelképe – magyarázta az író –, ahol az ősi formákat külső erők tönkretették, a lakosságot kiszorították saját kultúrájából, ezért kénytelen volt útra kelni. A regényben megcsillan annak a lehetősége is, hogy talán Magdába is kódolva van az ősi, pogány vér, de ezeket a rejtélyeket természetesen az olvasónak kell megfejtenie. Kégl Ildikó emlékeztetett: önmagában az összezártság ténye is konfliktusforrás, ehhez még csak külföldre sem kell mennünk. Nem zajlik itt más, mint az „elembertelenítés” folyamata – a szót Kosztolányi használta először az Édes Anna kapcsán. Épp ezért a regény egyik legmeghatározóbb művészi fordulata, amikor rádöbbenünk, hogy nem az idős úr szenvedéstörténetét fogjuk olvasni, hanem Magdáét – hívta fel a figyelmet a műsorvezető.

Bene Zoltán író, az Irodalmi Jelen és a Pannon Tükör folyóiratok szerkesztője hozzátette: biztosan sokan látták az Életrevalók című francia filmet, amely egy színes bőrű gondozó és egy fehér, ápolásra szoruló férfi szívszorító történetét mutatja be, ám a világ ritkán ilyen szép. A gondozónőben sokkal realistább ábrázolását látjuk ennek az egymásrautaltságnak. A regény ereje többek közt azokban a „csavarokban” rejlik, amelyek a szimpla helyzeteket egészen más fénytörésbe helyezik. Itt van például a társadalmi háttér: a nagwuák gyarmati ország lakói voltak, innen vándoroltak be a korábbi gyarmattartó területére, és hoztak létre egy sajátos mikroközösséget – vagyis megfordultak a szerepek. Sok más ismerős helyzettel találkozunk a műben, de mégsem úgy, ahogy megszoktuk. Bene Zoltán a műfaji besorolásra is reagált: a mágikus realizmust mostanában kiváltképp szeretik előhúzni, de erről itt nincs szó, inkább szimbolikus történetet olvasunk. Vagy mitikus regényt, modern mitológiát – fogalmazott az író-szerkesztő. Nagy erénye, hogy újramesél mitológiákat, ám feldúsítja azokat a jelen problémáival, és roppant erős lélektani vonulattal bír.

Bene Zoltán és Kégl Ildikó a beszélgetés előtt

Egy újabb felolvasott részletből kiderült, miért is nem fordul vissza a kutyaszorítóból Magda, amelybe az idegen világban csöppent. Bene Zoltán az elhangzott mondatok kapcsán rámutatott azokra a finom részletekre, amelyek miatt jó olvasni ezt a könyvet.  Például ahogyan a szabad akarat megjelenik mint a mű központi problémája: „Nem a sorsot akarják okolni, hanem saját magukat” – fogalmazza meg a főhős a nagwuákról, ám a következő mondatában már relativizál mindent – ez megint csak Európa.

Magda személyisége is sok dilemmát felvet, folytatta Kégl Ildikó, ami őt Németh László Iszonyának hőse, Kárász Nelli jellemére emlékezteti. Szabadság-illúziónkba szeretünk belekapaszkodni, de ez sokszor valóban csak illúzió – hangsúlyozta a műsorvezető. Bátorligeti Mária hozzátette: több szökési kísérlete is van Magdának, ám végül az önérzete felhorgadása marasztalja, amikor egy francia származású nőre, egy „jobbra” akarják őt cserélni, és elvennének tőle mindent, amit már megszokott.

Megrendítően realista, sőt naturalista része a regénynek, amikor Magda átadja a munkát az utódjának, és részletesen leírja neki, mi lesz a dolga. Ezt is meghallgathattuk Ötvös Éva felolvasásában. A mondatok óhatatlanul felvetik az olvasóban, hogy aki mindezt írta, személyes tapasztalatokkal bír.

A szerzőnek ez az első regénye

Bátorligeti Mária nem titkolta a műsorvezető kérdésére: valóban megjárta a külföldi munka bugyrait. „Persze nem azért mentem ki, hogy ebből majd regényt fogok írni – mondta mosolyogva az író. – Jöttek hozzám külföldön dolgozó fiatalabb és középkorú nők, hogy tanítsam őket németül. Elmesélték az élményeiket. Egyikőjüknek lumbágója lett, és megkért, hogy menjek ki helyette, mert félt, hogy elveszíti az állását – folytatta a történetet Mária. – Két kisgyereket kellett gondoznom, akiknek az anyjuk a munkája kapcsán napokra elutazott. Én voltam a pótmama az esténként sörözgető férj mellett. A két gyerek – négy- és hatévesek – döbbenetesen tudatos és kegyetlen cselédtartók voltak, már eleve erre a szerepre beállítva” – idézte fel az író saját élményeit. Regényében természetesen minden részletet megváltoztatott, tette hozzá.

Igen erős üzenete a regénynek – jegyezte meg Kégl Ildikó –, hogy Kosztolányi óta közel száz év elteltével az úr–cseléd-viszony ugyanúgy létezik, miközben hevesen tiltakozunk ez ellen. Tanulságos, hogy ebben a kapcsolatban a feljebbvalók is elkezdenek szerepet játszani, sokszor bizarr, beteg szerepeket. Bene Zoltán azzal egészítette ki a gondolatot: a francia forradalom eszméi közül a testvériség már rég kikopott a köztudatból, és mára a szabadság, egyenlőség terén is a lózungok szintjén mozgunk. A regény kulcsszava a kölcsönös kiszolgáltatottság. A nyugati civilizáció hevesen próbálja kiiktatni az egymásra utaltságot, mindenki self-made man – omladozik is a rendszer, magyarázta a szerkesztő. Ezt a különös viszonyrendszert aztán tovább bonyolítja a szexualitás, de a naturalista realizmus is csak az egyik dimenziója a regénynek. „Épp ez a legnagyobb élményem A gondozónő kapcsán: a rétegek, a dimenziók” – fogalmazott Bene Zoltán.

Az Édes Annából tudjuk, hova fajulhat a megaláztatás – összegezte a mű tanulságait Kégl Ildikó. Vajon Magdánál vezethet-e valami jóra a sok fájdalom és megalázó bántalmazás? A regény kifinomult lélekábrázolása igenlő választ ad erre a kérdésre. Zárásképp Balázs István előadóművész és a helyszín házigazdája is felolvasott egy részletet a műből. Ez a jelenet egyfajta csúcspont, itt szakad el a cérna Magdánál, és kimondja: attól, hogy cseléd, még megérdemli az emberi bánásmódot. A megtisztuláshoz, a továbblépéshez azonban szüksége van az őszinte kifakadáshoz. És ahogy a jó regényekben feloldódik végül a feszültség, úgy oldotta a beszélgetés izgalmát zene: Fehér Sándor gitárművész játéka zárta az estet.

Tőke Ildikó