Az ecsetvonások és koboldcápák zsoltára

Uram, egy ecsettel egyszerre
csak egy vonást lehet húzni,
mindig csak egyet, s ez igen bajos,
hiszen te teremtettél belém képzeletet,
s tudod, mennyire gyúlékony anyagból van,
mint egy benzinnel leöntött szalmakazal
tikkasztó hőség idején,
zsumm, lobog is már,
zsumm, előttem áll a boltozat
angyalokkal, evangélistákkal,
színpompás tollazattal, vibráló glóriával,
tüzes csillagokkal, mélyülő égbolttal,
fantáziám a te szavadhoz hasonló,
amely felhangzik, és rögtön teremt is,
elég, ha kimondod, koboldcápa,
és már ott vergődik az ezerfogú szörny,
elég, ha kimondod, tanrek,
s már ott puffog a ciripelő miniemlős,
kimondod, okapi,
s már szökdécsel is a csíkosfarú,
gülüszemű, botlábú bociféle,
kimondd, tengeri disznó,
s a kis áttetsző gömböc máris
ázalagok után kutat az iszapban.
A nagy különbség, hogy az én fantáziám
igazából csak délibábot vetít,
és ha sikerült izzadó homlokkal
megterveznem azt, amit egy lázas éjszakán
fejben megszültem már,
utána kénytelen vagyok akkurátusan,
egyenként felnagyítgatni a templom
belterébe szánt freskók mintáit,
hatalmas papírlepedőkre rajzolni mindet,
majd átmásolni a falra,
figyelembe véve a vakolat
egyenetlenségeit, dudorodásait,
ez biza nem kockás papír,
ez biza öntörvényű valóság,
és állványozhatom fel az épületet,
hurcolászhatom a festékes vedreket,
a kicsi, nagy, legkisebb, legnagyobb
ecseteket, pingálhatok vakulásig.
Mert a vakmerő tervek megtestesülése
kicsi lépésekből, ecsetvonásokból,
vakolókanálnyi maltermennyiségekből
tevődik össze, nincsenek lángolások,
csak apró lángnyelvek,
melyek összeadódnak,
nincs eső, csak esőcseppek,
nincs hó, csak hópelyhek,
nincs sivatag, csak homokszemek,
nincs galaxis, csak csillagok.
Illetve ha mindezek vannak,
hát csak cseppenként, pelyhenként,
szemenként, csillagonként.
Ahogyan a krumplipucolással,
a körömvágással, a zoknistoppolással,
a hímzéssel, a faragással
halad apránként az ember,
ahogy a templomfalat elborítja
a mintázatok takarója,
mindig csak a részletek
nyűgje és gyönyörűsége,
keserves egymásutánja,
négyzetcentiről négyzetcentire
így araszolgat
a lassú megszentelődés.