hószíve van az égnek.
dobol a csend a padlón.
az égősorok kiégnek.
a mennyből leszállnak
a ködarcú angyalok.
és betemetik végtelen hóval
a vért és a könnyet.
a könnyet és a vért.
mell alatt dobog
a hószív.
az Isten tenyerén
felhővonalak.
az apámnak már
naparca van.

 

Ott ült anyánk hajának illatában a szobánkból hozott bűvös bergamott, mikor elszikrázott a láng, mint az áram, s nagypapa szíve végleg megfagyott.

nincsenek lángolások, csak apró lángnyelvek, melyek összeadódnak, nincs eső, csak esőcseppek, nincs hó, csak hópelyhek, nincs sivatag, csak homokszemek, nincs galaxis, csak csillagok

Összetört forma vagy, magadban, és fájdalmad néma. Nincs a hanghoz közeg, és nincs, aki hallgassa. Tekinteted alatt elég a negyedik gyertya.