Szeress

 

Sok szenvedés, gyötrődés után;

Megtaláltalak téged – aki engem szeret.

Vigyázok rád, akár az életemre

Búj hozzám közel, s fogd a két kezem.

 

Szeress míg el nem alszik a láng,

Mely' szerelmünk egy rímet önt.

Jöjj hát! Jöjj hát közelebb,

S remélve jó lesz veled.

 

 

Ez a te hazád!

 

Nyisd ki hát szemed,

Nézz körül gyermek!

Ott a folyó, az erdő, a ház,

Ez a te hazád!

 

Büszke ország ez,

S a vér, mi összeköt.

Boldog véled, s légy te is!

Ez a te hazád!

 

Oly’ sok harc, s viszály után

Boldog a nép, s az ország.

Nézz körbe gyermek, s láss:

Ez a te hazád!

 

S mondd, mit tudsz te, mit én nem?

Hosszú idő telt el a csaták óta,

Már látod, a könyv ezt mondja;

Nézd, ez a te hazád!

 

Ó drága magyar, te tiszta ország,

Nézd mi lett belőled, te gyermek.

Te gyermek e ország dede, hová lett

E büszke hazád?

 

Miért volt a múlt kopár,

Hová lett a régi magyar?

Elpusztult, s nincs többé.

Ez volt a te hazád!

 

Bujdosok előled, mert eltiporsz.

Te, akinek vérét is kiszívod.

El innen, tőlem el! Hess!

Ez az én hazám!

 

Felnégyelve, kivégezve, itt e haza.

Te voltál föld gyermeke!

Te, aki ezt megtette, s ezen ”nevetett”.

Szabadságra vágysz, de csak

Kalitkát kaptál, ez volt a haza!