Jelige: Denver − 1944. július; Vihar

1944. július

Hetek óta madarakról álmodom.

Szomjazom a rigók énekére.

Errefelé nem él meg más állat,

csak tetvek és patkányok.

De álmomban hajnalodik,

és a szögesdróton madarak fészkelnek.

Álmomban hajnalodik,

és a tested puhán simul az enyémbe.

Vihar

Ma is leszakadt az ég,

pedig tegnap biztosítótűvel

tűzted a kékséghez a bárányfelhőket,

hogy ne hagyjanak el megint.

A teraszon a ruhákba beletép a szél,

cibálja a teregető fémszerkezetét.

Mintha csontvázat, a rajta lengő,

oszlófélben lévő hússal.

Eddig a meztelen combod néztem.

Most, hogy ébredezel, arcomon egy

elkapott kisgyerek bűntudata,

aki a kulcslyukon át figyel pisilő nőket.

Freud szerint minden nő, akibe

beleszeretünk, kicsit az anyánk is.

Nekem nincsenek emlékeim anyámról,

de most mégis rá emlékeztetsz.

Még van pár másodpercem,

mielőtt észreveszed a vihart.

Addig figyelem az arcod.

Egy lustán nyújtózkodó tigris békéjével ásítasz.

A szempillád megrebben,

csupasz vállad megmozdul.

Nézlek, mint a kórházi ágyon haldokló nő

az újszülött gyermekét.

Nézlek, mint akinek már éppen

a véráramába ömlik 400 mg. morfium,

amikor eszébe jut,

hogy nem húzta ki a vasalót.