Jelige: Paul – Önvallomás; Veled Lenni

Önvallomás

Korlátozott elmém szállna szívesen szabadon.

Hinnék a szerelemben ha nem fognál szavamon.

Egyszer virágzó s mára már letűnt korok a falakon.

Én vagyok az egyetlen aki segíteni tudok magamon.

Egy kalitkába téve lelkem, hittem nekem nem jár.

Hogy rám nem vár más, csak a szomorú magány.

Körülöleli lelkem a fájdalmas gondolatfoszlány.

Az életem nem lesz más mint ingatagos ingovány.

Az önbizalmat nem adja már más, csak a remény,

Hogy valaha az általam képviselt temérdek erény.

Nem veszik kárba, lesz még rá társadalmi igény.

Hogy nem fog kihalni az általam taposott ösvény.

Egy önarcképet kéne mutatnom neked, erre vársz.

Ez az amit itt és most megfáradt lelkemtől elvársz.

Azonban érdekel− e vajon őszintén az kit feltársz?

Vagy csak annyi a lényeg, hogy örökre bezárj?

Karanténba tettem magam miattad, miattatok.

Ezzel elvéve magamtól azt a boldog pillanatot.

Ahol bárkit is érdekelnek az általam írt gondolatok.

Már csak annyi maradt nekem, hogy örökre akarhatok.

Elbuktam mint ember, s nem maradt más hátra.

Várhatok a lelkemet véglegesen bezúzó lángra.

Egyszer úgy tekintetek rám vissza mint a srácra.

Aki az élete során, csakis magát hagyta hátra.

Veled Lenni

Veled lenni, kezed fogni

Sírva vigadni, vigadva sírni

Borozgatni, beszélgetni

Egy új világról elmélkedni

Egy jobb jövőért építeni

Egy új holnapért reménykedni

Bízva bízni, benned hinni

A sárból végre kiemelkedni

Szebb életért fohászkodni

A sodrással szemben vitorlázni

Csak pozitív példát statuálni

Nehéz időkben nem feladni

Utolsó lélegzetik küzdeni

Akár a halállal is szembe nézni

Veled lenni, benned hinni

Egy új realitást építeni

Hol az az úr, ki okos s élénk

Nem az, ki néplelket plántál belénk

Ki bátor, s egyben rendkívül szerény

Új himnusz, mely kiemeli az erényt

Mi benned van, mi benned él

Tudod, az élet egyszer véget ér

S te leszel az,kit emlegetni fognak még.