Bársony

A bársony végtelenje             
nyakunk köré fonja szálait;
finoman egymásra kulcsolódnak
mint törékeny ujjak,
rajtuk pirosra lakkozott,
mandulaalakú körmök,
amiken megcsillan a napkorong utolsó lehelete.
A bársonyszálak lassan hatolnak a húsba,
meg-megpihennek a porcok között.
Komótosan zárják el az egyetlen utat.

Az esztergomi hídnál

A fodrokon
régi rokon
mereng.

Lomha fogak
darabokat
hasítanak
a napból.

A bágyadt
kis árnyak

vörösre festik
egész le Pestig
a Dunát.