Ringató

aznap este vihar kavargott
felkapott széket asztalt
kutyát apát

egy szúnyogháló és a világ
ennyi csak ami elfed

láttam haldokló madárkákat
amint falhoz verődve
énekeltek
tovább
röpültek

én az álmot hazudtam
anyám az igazságot
nevetett
nevetett
nevetett

sírásom bátyám fedte el
takarója alá hívott s meleg
ölelés fogadta testemet

arcomra száradt nyállal ébredtem
testem vonaglása nem zavart
ringatásnak is mondhatnám

soha nem aludhattunk együtt
később már nem is láthattuk egymást

hangos zajjal tört le egy ág

Lámpa mellett élet

októberben még paradicsomot
szedtem a kertből a fóliasátorban
még alig jártak fagyok felénk
akárcsak a buszok a környéken

kopár fehér falaimon térképek
lepkék festmények versek lógnak

a sötét gyorsan lepi el a szobát
és az uv-üveg is felfogja
a fényt lámpa mellett élek

lámpa mellett élek szemem
megboldogult keretben törleszti
maradék napjait

gyönge pillanataimban nézem
az utcát milyen gonosz
kopár és rosszindulatú
aztán ez így volt-e kölyökkoromban
vagy apáméban vagy nagyapáméban

csöndesen élek a padlástérben
mint békés szellemek az öregek
otthonaiban

a tél lassan érkezik
bár a paradicsom eltűnt
megettük elrohadtak

keretbe foglal a fény
Isten markában ilyen
zárt fényes szoba