Jelige: JÚLIA38 – Segítség a gyerek online tanul!
Reggel 8 óra miért is ne egyszerre kapjuk meg a feladatokat a gyereknek.
Már látom a lányom görbülő száját, hogy nem fog menni iskolába.. Ő még szereti- persze a nagyobb nem még ráadásul fiú jó „nagy szájjal”
De csak ha nincs kedve csinálni semmit.
Na megnyitom az emailt szemem gúvad..
Elsősömnek olvasás, írás, rajz, matek feladatok sora. Siras-ordítás, ő nem tudja meg amúgy is pisilnie kell meg fáj a haja is….
Mély levegőt veszek, hogy nehogy az én hajam egyben magától csak úgy szép lassan szálanként tépkedjem ki magamtól.
Huh asszem most friss levegő kell meg két doboz nyugtató de inkább jobb lenne ha inkább megnyomnám az „önmegsemmisítés” gombot és amúgy is ki venné észre hogy nem vagyok már a sorban. Gondoltam magamban – ha ez ilyen lesz, jobb ha inkább kilövöm magam a Holdra és magammal vinném a macskát is.. – szegény pára mióta itthon vannak a gyerekek délelőtt nem bír hová eltűnni hogy 10percenként ne találja meg a gyerek.
Cirmim meg beletörődve új karanténos életébe hagyja, hogy a mai nap már nem tudom hányadszor.. „Egyél Cirmi” fejezet. Macskám lassan olyan mint Garfield, csak szürke fehér árnyalatban.
De térjünk vissza az új online oktatásra…
Gyerekem bőszen mutatja hogy Ő mit szokott Anna nénivel csinálni én meg nézek ki a két lyukon (amit nézésre találtak ki vagyis a szemem) értelmesen és próbálok alkalmazkodni az általa elsajátított technikához..biztos nem rossz de így körülbelül karácsonyra fogunk végezni nem délután 4-kor. A leadási határidő mindig délután 4óra.
Elkezdjük írni, Zsókám ül és néz, kérdezem mi a baj?
– Anya én nem látom hogy írsz!
– Mii??! – aztán eszembe jut, hogy miért nem látja és nem érti..bal kézzel nem tud írni én az vagyok.
Gondolom magamban – Fantasztikus! Még ez is! – Őő.. Azt hiszem akkor máshogy csináljuk, nem tudom a jobb kezemet használni. – válaszoltam.
Papír elő rajzolok egy a betűt amit majd jó sokszor át kell írni így marad a mozdulat vagy mit is irtak. Anyám borogass! Jó! Oké, nagy nehezen sikerült megirni az új a betűnket és marha büszke vagyok magamra is, hogy megtanitottam a gyereket az új betűre. Minden rendben, házi kész tök jó már csak fel kell tölteni!
Aha! Ja! Szeretted volna! Nyomkodok mindent mint a megszállottak gőzöm sincs mit mondtak hogy kell kezdeni a küldést..
Már a szívroham és az agyvérzés kerülget mert két órája nyomkodok mindent de semmi. Talán jobb lenne ha rögtön elküldeném Orbán Viktornak vagy valami politikusnak talán előbb rájönnének hová is küldjem el a feladatokat.
Huh asszem valamit megnyomtam mert kiírta hogy FELADAT ELKÜLDVE!
Jaaj anyám! Szerintem ha most látna valaki tuti elvitetne valami elmegyógyászhoz. Ugrálok a szoba közepén és tapsolom magam mint aki hú de nagyon király.
Rohannak a napok és a hetek aztán észre sem vettük eljött az év vége.
Évzáróra minden gyerek megjelent, szép bizonyítványt kaptak. Az én gyerkőcöm osztályelső lett, kitűnő tanuló. Nagyon megható volt hogy ott tartotta a kezében a bizonyítványt és az oklevelet.
Igaz nem könnyű itthon tanulni a gyerekkel, de visszagondolva nem érdemes azon görcsölni hogy jaj nem lesz időben leadva mi lesz?!
Ugyan mi lenne!? Ők az igazi hősök, maszkban járnak az utcán, figyelmeztet arra moss kezet! Jobban elfogadták a helyzetet mint a felnőttek. Nekik most nincs idejük gyereknek lenni, mert most nekik is felnőttként kell viselkedni.
Lehet őket is tapsolni!!!
