Jelige: Galóca – Megváltás

JÁRVÁNYVESZÉLY MIATT MENETJEGY KIADÁS AZ ÁLLOMÁSON NINCS! MEGVÁLTÁS A VONATON!

Zelota Simon mérgelődött, hogy milyen lassan jön be a NET, az üzeneteit már megnézte, csomó hülyeséggel találkozott csupán. Aztán végre fel tudott menni, a legelső, amit olvasott a „Megváltás a vonaton” volt. Gyorsan átküldte a joshuabennacer@salvation címre. Csak a vacsoránál találkoztak, lencsefőzelék volt és sült rizs, egyikük sem veszett meg érte, de ettek. Töltöttek egy nagy pohár hideg zsályás vizet és kiültek a kőlépcsőre. Joshua ott akart lenni azon a vonaton, bár mindketten tudták, csak egy elírásról, hibás fogalmazásról van szó. Mégis, ahol megváltást hirdetnek, ott helye van a megváltónak!

Simon csak azt kérte, hogy ő készíthesse ki a ruháikat, a legutóbbi hasonló utazáson mindketten a kényelmes kaftánt viselték. Nem tűntek fel nagyon Genfben, hiszen a városban működő világszervezetekben számtalan színpompás hacukában járkáló csodabogár tesz-vesz. A grand saconexi autóbuszon viszont Joshua lebernyegét becsípte és elszakította az önműködő ajtó, egy utas segített kirángatni a dicstelenül járt ruhadarabot. Az illető egy textiltörténettel foglalkozó tudós volt, majd kővé vált, amikor megérintette a szövetet, egy tenyérnyi darab a kezében is maradt. Ezer kérdése volt. Miatta egy megállóval előbb szálltak le a tervezettnél. Azóta kétnaponta tesz fel üzeneteket minden elképzelhető nyelven, keresi az ismeretlent, akinek a ruhája anyagában és pollen-szennyezettségében szinte megegyezik a torinói lepelével.

Mindketten saruban, kék vászonnadrágban és abban a belebújós ingben voltak, amit a mostaniak pólónak hívnak, Simonén még egy felirat is volt „Jesus Christ Superstar”. Kevesen voltak a kocsiban, egy szájmenéses kisfiú az apjával, két jóízűen reggeliző munkásruhás alak. A gyerek az állomáson olvasott hirdetmény kapcsán arról faggatózott, hogy Jézus tényleg úgy nézett-e ki, ahogy a hittankönyvben látható. A férfi ezt nem tartotta valószínűnek, nem hitte, hogy kétezer évvel ezelőtt Palesztinában magas, szőke zsidók szaladgáltak volna erre-arra. Aztán suttogva hozzátette, hogy inkább a most felszállt két bácsira hasonlíthatott. A kis fickónak hirtelen eszébe jutott, hogy pisilnie kell, elimbolygott Joshua és a Zelóta előtt, alaposan megbámulta őket. Mielőtt az ajtóhoz ért volna, a váltón billent egyet a vonat, a falatozók kapták el, csaknem elesett. „A megváltódat Öcsikém, te sem macikávét reggeliztél!”. Örült, hogy nem ütötte meg a lábán éktelenkedő, nagy, nedvező sebet, amit az új biciklijével való egykerekezésnek köszönhetett. Kötözésre mentek a kórházba!

A két emberfia betemette az utolsó pár darab töpörtyűt és ráhúztak a buborékos vizes üvegeikre. Mondták, hogy jobb lenne a bor, de akkor a művezető hazazavarná őket, ahogy a múlt szerdán, egyébként meg az „Úrjézus sem tudja, hogy miért kerül ez a pocsolyavíz hetente ötven forinttal többe.” A szőke, fiatal kalauznő elviharzott mellettük, valami megálló következik nemsokára. A kölök odasúgta az apjának, „Na, ő a megváltó!”. Simonnak eszébe villant, hogy egy fia ezüst sékel sincs náluk, Joshuánál volt egy tetradrachma, az állomáson, a másik ajtón leszálltak. A megváltás elmaradt!

A jegyszedőnő szidta a potyautasok kegyelmes jó istenit, a munka leendő hősei pedig vigyorogva ráhúztak a műanyag palackra, pinot gris volt benne. Az elmúlt kétezer év legbambább pofájával bámulták egymást, de csak egy órán keresztül birtokolták ezt a címet.

Az orvos elmondta a fiúnak, hogy gyorsan lerántja majd a kötést, egy kicsit fájni fog. Megtette, de nem találtak semmiféle sebet!