A nyelvben él az Isten

A nyelvben él 

A nyelvben él az Isten,
mert minden, mi bölcsesség,
a nyelv tréfája gyakran.
A nyelv pedig véletlen,
vagy legalább nem ember
által kitalált törvény
szabályait követve
állt össze, változott meg.
Mi tölti ki, mozgatja?
Bár bölcsességnek véljük,
valami sokkal mélyebb,
a nyelv előtti létből
maradvány és idézet.
Alighanem az Isten
a nyelv révén hallgatja,
amit gondolunk, mondunk.
Anélkül, hogy ő lássa,
nem jut gondolkodásra
se mód, se alkalom sem.
A nyelvben él az Isten.

Ahonnan a teremtés 

Ki Isten abban a másik világban,
ahonnan a teremtés zajlott?
Mi a napfény a sűrű árnyban?

Mi az árnyék a nyári fényben?
Az éjszaka miért is éget?
Ki Isten abban a másik világban,

hogy létezhet egymagában?
Vesztes ő, vagy örök bajnok?
Mi a napfény a sűrű árnyban,

a tónusok összeziláltan
tartják a jót, mi folyton hajlong.
Ki Isten abban a másik világban,

ami szigorú angyal-állam,
ördög-zűrzavar, vagy amit akartok.
Mi a napfény a sűrű árnyban,

mi a levegő kővé váltan?
Minden elhallgatást meghallok.
Mi a napfény a sűrű árnyban?
Ki Isten abban a másik világban?