Eldobható

Beugrik a versbe, hoppla,
Két eldobható borotva.
Ej, ébresztő!
Mért pont kettő? 
Kettőt használok egyszerre…
Magyarázat is lesz erre.

Mért használok két borotvát?
Krónikáját mondom most hát.
Hallják-lássák,
Praktikusság
Vagyon benne, én azt mondom,
Így megoldom kettős gondom.

Ugyanis ha egyik penge
Kicsorbulgat életlenre,
Kicsit hagyom,
Hadd maradjon,
Kiveszek helyette újat,
Mosdó szélén összebújnak.

Az éleset hol keressem?
Hogy megkülönböztethessem,
Lakkfilcemmel
Fogom egyszer,
S rájegyzem, hogy: JÓ borotva…
Szükség lehet még a rosszra.

Hajnyíráskor jól jön, tényleg,
Nyakam táján a pihéket
(Jöjjön bármi),
Kapirgálni
Azzal fogom ügyeskedve,
Erre jó a régi penge.

Feladatok így felosztva,
Sor kerül a jóra, rosszra,
Szép egzaktan
Rendbe raktam,
Nem is lenne itt probléma,
Ám a rendszer borul néha.

Minap egyre ráakadtam,
Amelyen JÓ felirat van,
De rájöttem, 
Már életlen.
A felirat még hirdette
Tűnt JÓságát, teringette!

Na, gondoltam szomorkásan,
Így kopunk ki valahányan,
A JÓsorból…
Belénk kóstol,
Megemésztget az enyészet,
Nem észleljük az egészet.

Mi magunk is, mint borotva…
E tanulságba botolva
Csak ott álltam
Talpig gyászban,
Kis kesernyés félelemmel:
Eldobható, ím, az ember.