és tél lesz és megint latyak
és tél lesz és megint latyak
seholvárosban isten is sehol
csak odaképzeled –
kinéz az ablakon
behúzza függönyét
szárnyamon megpihen a dér
jövök feléd
gőzölgő tetők felett
mint tenyerekről lecsorgott vér
fekszenek a csipkebogyók
és tél lesz és megint latyak
és maradj mondja a kuvik
gőzölgő háztetők felett
