Jelige: Húsz év múlva – Pelikán József alól ellopták a kerékpárt

Tegnap este, 2045. április negyedikéről ötödikére virradóan ismeretlen tettesek megrongálták Pelikán József szobrát, adta ki közleményét az ÚÁVH. Az idén alakult belügyminiszteri szerv rendkívüli erőkkel kezdte meg az ügy kivizsgálását. Az ügy részleteibe a nyomozás lezárásáig nem engedtek betekintést. A hatóság szóvivője, az egyedi retorikájáról ismert Bende Balázs egyelőre csak annyit közölt, hogy kiemelten foglalkoznak az üggyel, mely valószínűleg összefügg hazánk kiberháborús fenyegetettségével.

Mint talán ismeretes, nem először kerül az érdeklődés középpontjába a szobor, mely már a megvalósítási szakasz előtt, még csak ötlet-stádiumában is nagy vihart kavart. Akinek nem ismeretes, a szobrot nem az akkori kormány rendelte meg, hanem egy nevét elhallgatni kívánó dollármilliomos finanszírozta. A részletek azóta sem egyértelműek.

Sokan arra gyanakodtak, hogy Rubik Ernő áll az ötlet mögött. Rubiknak ugyanis sokáig komoly presztízse volt kormánykörökben, mint antikommunista self-made-mannek. Ám a milliomos feltaláló viszonya megromlott az állam vezetőivel, mivel világhírű találmányának, a Rubik-kockának a MÜPA mellett felállítandó gigantikus másától az akkori hatalom a tervek elfogadása után elzárkózott. Ez nyilván fájhatott Rubiknak, hiszen szobrászként maga szerette volna véghezvinni a projektet.

Az elutasítás indoka a kiszivárgott információk szerint az lehetett, hogy a kocka sokszínűsége, a színek esetleges keveredése, a kocka-forma változása nem egyezett az akkori politikai berendezkedés üzenetével. Mivel a MÜPA a Nemzeti Színház szomszédságában helyezkedik el, egy gigantikus mozgó színes kocka igencsak szembement volna azzal, amit az akkori kultúrpolitika, így a Nemzeti vezetése is képviselt.

Ugyancsak ekkor utasították el a szendvicséből a paprikát undorral eltávolító Szentgyörgyi-szobor ötletét. A szobor először a 2041-ben újra Horthy Miklós Tudományegyetem névre keresztelt szegedi egyetem szomszédságában lett volna felállítva, ám mivel a neves kutató nem csak a magyar, hanem a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja is volt, gyanúsnak, kozmopolitának, sőt, bizonyos körökben nemzetellenesnek ítéltetett.

Arról is szól a fáma, hogy a sikerhez hozzásegítő paprikát a Nobel-díjas tudós csak eszközként kezelte, és ez felettébb fájt a szegedieknek. Egy 2033-as közvélemény-kutatás szerint a szegediek az egyetem tőszomszédságában inkább egy bográcsban halpaprikást készítő Rózsa Sándort képzeltek volna el. A guggoló alakhoz az idősödő Oszter Sándor ült volna modellt. A terv szoborcsoporttá bővített változatában neves politikusok is meg lettek volna örökítve. Az, hogy ez nem jött össze, nagyon fájt a szegedieknek. De ilyenek voltak a harmincas évek.

Azt az ötletet végül azért vetették el, mert Kósa Lajos huszártisztként való ábrázolása egy debreceni szálloda falán már igencsak kontraproduktívan sült el. Igaz, Kósa és politikustársai ott egy festményen szerepelnek, és az is igaz, hogy a MODEM-ben kiállított Kósa-szobor hatalmas siker lett. Bár a városi legendárium szerint a szoborhoz nem az elfoglalt városvezető, hanem a „Nem vagyok buzi!” motivációs mondatáról elhíresült testépítő és későbbi színész, Kathi Béla ült modellt.

Kathi a korhatár eltörlése után, 43 évesen iratkozott be az Új Filmművészeti Egyetemre. Némileg apja álmát is beteljesítve ezzel, aki Sergiu Nicolaescu történelmi filmjeiben számos esetben alakította dák hősök ellenlábasát. Fia tulajdonképpen ezt a hagyományt követve a nagy magyar hősök megtestesítője lett. Szoborrá gyúrt alakja, jellegzetes hangja a Nemzeti szobor-pantheonjába emelte. Soós Imre körhintás szobra mellett foglalja el petrencés rudat tartó Toldija a kultúrpolitika által kijelölt helyet. A szobrot 2028-ban egy fél évig emelték a helyére.

Bár a két szobor sosem volt egy helyen, de eredetileg A tanú című film emblematikus Pelikánja is a Nemzeti szoborparkjába került, még 2020-ban, csupán az akkori pandémia miatti állapotok nem engedték meg, hogy az avatás hivatalos legyen. Így Kállai Ferenc szobrának felállításánál a munkásokon kívül senki nem volt jelen. Senki nem volt, aki észrevette volna. Nem jelentek meg újságcikkek és riportok az üggyel kapcsolatban. Sőt, még a Nemzeti Színház sem adott ki róla semmilyen sajtóközleményt.

Ennek okát sokan abban látták, hogy a színház új intendánsa a gáton ürgeöntésre érkező bicikliző Kállai Ferencet áthallásosnak érezte Kállay Miklóssal, az Országos Öntözésügyi Hivatal egykori elnökével, egykori miniszterelnökkel. Így úgy tett, mintha az alkotás nem került volna ki. Ő A tanút egyébiránt sosem szerette, sosem értette, miért röhögnek rajta a többiek.

A gáton bicikliző szobor igazándiból nem csak a kitűnő Kállait emelte az őt megillető helyére, a nemzet legnagyobb színészei, Sinkovits, Bessenyei, Soós, Tímár, Latabár, Ruttkai, Kiss Manyi, Gobbi és Major közé. Hanem magát Pelikán Józsefet, az ismerős kisembert helyezték akkor a Duna feletti töltésre, kicsit távolabbra a színésznagyságok emelkedett pillanatainak emlékeitől. A bicikliző Kállai egyáltalán nem patetikus alakként jelent meg a szoborparkban, hanem mondhatni civilként.

Ezért is történt, hogy a szobrot az észrevétlen felállítás után fél évvel, még a pandémia alatt, egy másik helyre vitték. Ugyanis nem találták eléggé emelkedettnek, mintha a Nemzeti nagyjait jelenlétével magához húzná, leértékelné, tudhatjuk meg a Vidnyánszky-korszakot feldolgozó Tóth Beatrix-könyvből, az Egy öltöztető mindig fülel-ből. A kitűnő memóriájáról híres öltöztető, eredetileg szociológus színházi pletykákat, beszélgetéseket hűen őrző és elemző művében szóba kerül az is, hogy milyen anyagok és megoldások kellettek a szoborhoz, hiszen a testes figurát egy biciklire kellett felhelyezni és a mű stabilitásáért is garanciát kellett vállalni egyben.

A szobrot elszállítása után a Millenáris Sporttelep fogadta be, majd egy időre a Kerékpáros Szövetség elé került. Előbbinél aranyszínű festékkel vonták be, majd mikor a Szövetséghez került, fehér színűre mázolták, azzal a szándékkal, hogy felhívják a figyelmet a kerékpárosok veszélyeztetett helyzetére. Így a szobor eredeti szerepétől távol került. Mivel sem az alkotó, sem a megrendelő nem volt ismeretes, illetve nem volt ideje és módja senkinek arra, hogy a szobrot különösebben értékelje, a Pelikán kisember mivoltát szimbolizáló alak egyre elfedettebb, jelentéktelenebb lett.

A változást a szobor történetében az hozta, hogy a mintázott figura hasonlóságot mutatott a Szövetség portásával. Így, mikor Szabó Attila elhalálozott a hivatalos jegyzőkönyv szerint üzemi balesetben, a vezetőség az özvegynek adományozta a szobrot, ím, legyen Szabó síremléke. Így fedezte fel a síron bicikliző fehér alakot az apja sírja felé tartó Őze Áron, aki éppen megállt és lehajolt, hogy a meglazult cipőfűzőjét újrakösse.

Őze Áron ugyan nem volt jelen A tanú forgatásánál, de mindig újranézte azt a jelenetet, amikor az apja által alakított Virág elvtárs a saját temetőbeli szobránál öngyilkosságot követne el. Ez volt számára a film legmegrázóbb része, nem múló érzemény, pedig a filmet több mint ezerszer megtekintette. Sőt, A tanú segítségével tudott úrrá lenni a dadogásán, mint azt több szórakoztató tévéműsorban is kifejtette. Így nem hagyhatta, hogy a szobor, ahogy ő fogalmazott, eltűnjön a süllyesztőben.

Őze felkereste az örökösöket, és megállapodott velük a szobor megvásárlásáról. Amit, míg a rekonstrukció tartott, a Démoszthenész, a Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületénél helyezett el, a bejárat melletti kertben. Egy darabig a fehér dukkózásba bele is volt kulccsal karcolva két filmbeli mondat, a „Pista, iszol-e mustot?” és az „Otrombán pösze!”. Ezek persze a renoválás során eltűntek.

A szobrot Őze eredetileg a Kossuth tér környékén szerette volna elhelyeztetni, hogy a magyar Svejkre rá lehessen látni a parlament ablakaiból. De ehhez nem kapta meg a hozzájárulást. Így a szobor a Bem rakpartra került, illő távolságra az országháztól, mégis vele szembe. Érdekesség, hogy a járókelők elkezdték parlament-háttérrel fotózni az alkotást, és filmbeli idézetekkel kiposztolni a pannonnetre. Ez az idősödő honatyáknak, az államhatalom embereinek pedig igen kevéssé tetszett.

Az, hogy a szobor megrongálását az ÚÁVH kommunikációs igazgatója, az Új Filmművészeti Egyetem egykori rektora maga jelentette be, arra enged következtetni, hogy a sokat megért szimbolikus mű sorsa túlmutat identitáspolitikán, művészetelméleteken, ez már államérdek. Remélhetjük, hogy mihamarabb meglesz a tettes. Bende Balázs sajátos gesztusnyelve azt sugallta, hogy biztosan így lesz. A kiadott közlemény szerint a szobor megmaradt részét a nyomozás érdekében határozatlan időre lefoglalták.