Pávakoffein

csókolózni hív a hintónyelvű lány
ilyet még nem láttál
ennek a csajnak egy múltszázadi fiáker van a szájában
csupa ezüst
csupa arany
olyasféle amivel Bécsben kocsikáztak fel és alá a piócabajszú urak
azt mondja ez a hintó folyton a metszőfogai felé fut
ki nem mondott szavaival
de bizony soha nem ér oda
talán most arra célozgat itt nekem
hogy a szerelem céltalan utazás
egy sötét pincében fogvatartott napraforgó
vagy egy férfizuhanyzóban ácsorgó tengeralattjáró
ami a szőrös periszkópját lógatja

nos
ahhoz képest hogy nincs is igazi nyelve
igen sokat fecseg a hintónyelvű lány
bár szavai lóprüszkölések karácsonyi csengettyűk
csilingelése
és fakerekek őrült nyikorgása
attól még értem hogy azokról a vermekről beszél
melyekbe a lyukat dobálják és ezek azok a lyukak
melyekbe a gödrök estek és ezek azok a gödrök
melyektől a szakadékok szédülnek
de engem most inkább az érdekel
miként tudnám kifacsarni a pávákból a koffeint
ó a feledés hólyagmedúzái csipkedik a homlokom
tiszta kiütés
és minden vörös ragya egy fáradt gyöngyhalászra hasonlít
aki évek óta alkotói válságban szenved
és féldrágakövek helyett már csak kádleeresztő dugókat
képes felhozni a tenger fenekéről
(még a végén leeresztik nekünk itt az összes vizet)
azt mondják a medúzacsípésre jó a vizelet
mert savas
és van benne ammónia
de talán megilletődne a hintónyelvű lány
ha itt és most homlokon hugyoznám magam

pedig sokáig ez volt a hobbim
sőt egy időben börtönablakokat is gyűjtöttem
és minden reggel rácsodálkoztam a rácsokra
de végül kirázott tőlük a hideg
megszöktem hát előlük azóta szabad embernek álcázom magam
és nem találnak rám
azóta teljes az életem már csak arra kéne rájönnöm
hogyan lehetne kifacsarni a pávákból a koffeint

elgurul a hintónyelvű lány egyik kereke
úgy pottyan ki a száján mint egy odvas fog
ó a szenvedés ásványszikrája – a bánat dagadó
felső combja – nyálkás csigák kapaszkodnak össze
a porcelánszekrényben – a festői álmok tengelytörése
talán ha megcsókoltam volna a lányt ki lenne most
mind a négy kereke
ó hintónyelvű lány mint számít az az átkozott fiáker
neked a szíved csupa ezüst csupa arany
olyasféle amivel Bécsben kocsikáztak fel és alá a piócabajszú urak
ígérem beleülök én is és messzire vágtatunk
hosszú vérfoltot húzva a hóban
és visszük majd azokat az átkozott pávákat is
útközben pedig majd kitaláljuk
hogyan kell kifacsarni belőlük a koffeint