Jelige: Pléróma2021 – A szabály az szabály

Esős májusi nap volt, erős széllel. Józsi bácsi kisétált a 130-as busz Gusztáv utcai megállójába. Az Örsre indult.  Koránál és anamnézisénél fogva – mely az összes ismert és létező mozgásszervi problémát tartalmazta – nehézkesen mászott fel a járműre. Arra viszont gondosan ügyelt, hogy a már egy hónapja hordott egyszerhasználatos maszk, orrát és száját a szabályok értelmében gondosan eltakarja. Mert a szabály az szabály. Ha esik, ha fúj. És most éppen esett és fújt is. Így orrig bemaszkolva, szemüvegesként, a homály fedte első lépéseit kissé bizonytalanul tette meg a tömegközlekedési eszköz belseje felé.

Igyekezett az előírt, lehetőség szerinti másfél méteres távolságot betartani, ezért inkább az állást választotta. Bár fájós dereka kívánta az ülést, de ahogy végig pásztázta a terepet hamar felmérte, hogy ez lehetetlen. Mármint a szabályok szerint. Vett hát egy mély levegőt. S hogy ez volt-e az oka vagy sem, azt nem tudni, de a már egy hónapja hordott egyszerhasználatos maszk jobb oldali gumis fültartója elszakadt. Talán a fülében visszhangzott, talán a hangszóróból szólalt meg a kedves női hang a jól ismert szöveggel: Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a járványügyi szabályok értelmében, járműveinken és a megállókban kötelező az orrot és a szájat eltakaró maszk használata. Ennek elmulasztása, bírság megfizetése mellett a járműről való leszállítást vonja maga után. Amennyiben lehetséges, tartsanak egymástól minél nagyobb távolságot. Megértésüket és közreműködésüket köszönjük.

És hát a szabály az szabály. Józsi bácsi bal keze a csöpögő esernyőjét markolászta, jobb keze pedig szabályt követően az elszakadt gumit tartotta. A kapaszkodáshoz sem ártott volna még egy kéz, de hát Isten így teremté az embert. Bocsássuk meg neki, hogy a Covidra nem gondolt. A Pálya utcai megálló következett, ahol egy erőteljesebb, nem várt fékezés Józsi bácsit kibillentette addigi stabil egyensúlyából. Profi szörfösöket megszégyenítő spontán mozdulattal hozta magát vissza a fedélzetre és igyekezett fixálni a helyzetét. De a gravitáció es egyéb fizikai törvényszerűségek, még egy ilyen sokat tapasztalt, a Don kanyart is megjárt emberen is kifogtak, mint ő.

Miközben Józsi bácsi az elemekkel küzdött, a hatályos rendelet betartására emlékezetető röpke, kis párbeszédre lett figyelmes, mely egy éppen felszálló utasnak szólt.

– A maszkot, kérem legyen szíves az orráig felhúzni – mondta a sofőr.

– Jól van na – felelt egy morcos hang.

Józsi bácsi törvénytisztelő, szabálykövető, tisztességes állampolgárként a figyelmeztetés egy részét magáénak érezve, két milliméterrel feljebb igazította azt a gumidarabot, amit már megszámlálhatatlan megállók óta, görcsösen a kezében szorított.

Azon morfondírozott, ha leszáll, első útja egy gyógyszertárba vezet, – egyrészt lóbalzsamért –mert régóta nem használt karizmait ez a fajta testtartás igencsak megviselte, másrészt pedig a mai nap tanulságait levonva bármikor jól jöhet egy pótmaszk a farzsebben. És hát sok intéznivaló várt még rá az elkövetkező órákban. Felsejlettek emlékeiben azok az idők, amikor a pénztárca otthon felejtése kapcsán több körösre sikerültek a bevásárlások. Most már a buszra sem szállhat fel maszk nélkül. A maszkot meg a bukszában tartotta, így azon kevesek közé tartozott, aki képes volt meglátni a pandémia áldásos oldalát.

Gondolataiban és tanulságaiban elmerülve egy újabb váratlan fékezés következett. Ami tényleg váratlan volt. Sőt mi több, kivédhetetlen. Az öreg látványosan elterült a számára fenntartott körülbelül másfél méteren.

Így történt, hogy azon az esős, szeles májusi napon Józsi bácsi pofára esése, a hatályos kormányrendeletben előírtaknak megfelelően, szabályosan történt: Az orrát és a száját teljes mértékben eltakaró maszkban.