A teremtő Istennel osztozkodom
Kilenc
A hozzáértő szem csápjait
láthatatlanná teszi a fény,
a világegyetem tágul, ha
belefújok egy légballonba,
amiben mindennek megvan a
maga helye, mint a magzatnak
az anyaméhben, a perselyben,
jó alkalom ez a magzatnak
az alkalmi helyezkedésre,
az alkalom szüli a tolvajt,
lehetőségeit csökkenti
a törvényszerűség, az esély,
ha a Teremtő fújna a lég-
ballonba, amiben benne van
a teremtett világ, minden szá-
mítás szerint szétdurrantaná.
Haladék
Amikor ma bementem beteg édes-
anyámmal a belgyógyásznőhöz,
aki levetkőztette, sírhatnékom
támadt, szerencsére mögötte álltam,
nem láthatott engem, nem kellett, hogy meg-
vigasztaljon, amiért vagy harmincegy-
néhány kilót lefogyott, csont és bőr, hat
hónapja nem tud már nyelni, a hasán
keresztül Peggel etetik, itatják,
az ismert koncentrációs táborok
felszabadított, vézna túlélői
jutottak az eszembe, láttam a fél-
szemű erőszak tompa förtelmeit,
miközben a bekapcsolt rádióból
hallani lehetett az orosz vadász-
repülők fülsiketítő, torz hangját,
amint megtámadják Ukrajna támasz-
pontjait, s mivel az orvosnőnek más egyéb
dolga is akadt, a tíz perce pucér
anyámat betakartam a szvetterrel,
anyámat, aki a remény mentsvára
számomra, az egyetlen biztonságos
atombunker, amin egyedül csakis
a teremtő Istennel osztozkodom.
Helyzet
/ Mizser Attilának/
Amikor éppen huszadszorra mentem
világgá, szólt a rádió, azóta
is magában beszél az elhagyott, vén
szobában, amit feltört pár suhanc, ki-
rámolva szinte mindent, csak a régi
orosz rádiót hagyták beszúrva a
konnektorba. Azon agyalok, olyan
az egész, mint köröm alatt a tüske.
Kijátszom minden adumat. A hanyag,
préda sötétség, akár a vakablak,
a lövöldében a hurkapálcikán
egy verseskönyv várja, hogy jól célozzak.
Termékeny hiány
/ Böszörményi Zoltánnak /
A sziget, mint a vers végén a pont, már
ha van neki olyan. Két párhuzamos
közé szorult, korhadó, vén ladik. A
nemlét, ha beleül, innentől aztán
nyugodtan vágyakozhat ő, kívánhat
bármit, akár a bizalom hűséges
villámcsapásait is beleértve.
A pucérság felöltöztet, szelídít,
megbocsátom neki, hogy a fordítva
rám adott világot magára veszi,
pedig, akinek nem inge, ne vegye
magára, ahogy az Isten mondaná.
Tűzmadár
/ Markó Iván halálára/
A szent túlélés egyedüli módja
a pesszimizmus, ez tartja bennünk a
reményt tisztának és elérhetőnek.
Amikor Istenre hivatkozunk, már
teljességgel ateisták vagyunk, csak
olyan ruhát veszünk magunkra, amit
előtte kíméletesen kimostunk,
s a pulóvert, nadrágot, inget, mellényt
próbafülkében már rég felpróbáltuk.
