Egyszemélyes optimizmus

Az elidegenedés szintje lassan emelkedik,
mégis belépek hozzád, csábít
a harmóniában rejlő disszonancia.
Már megtaláltad igaz Éned,
azt, amit elveszítettél a valóságban.
Valami ellenállhatatlan vonzás
van a taszításban, nem enged lelépni,
nem tehetek mást; kiegészítelek magammal,
látnom kell, hogyan változzak ahhoz,
hogy el tudj fogadni.
Felismerjük egymást, belelátunk a
személyes transzcendenciákba,
nem gátoljuk egymást céljainkban.
Olykor tetten érem benned a valóságot,
látom, próbálsz mögötted nyomot hagyni.
Együtt kuporgunk egy képzeletbeli
datura bódító harangjában, s várunk.
Fájdalmad illata vonz, társad
akarok lenni az együtt-fájásban.
A hit már legyőzte benned a tapasztalást,
csatlakoztál a három királyokhoz,
úton vagy, most már biztosra mész,
táplálékod a nehezen szerzett megbocsátás.