December 25.

Két láb nyúlik végig az éjszakán

Tavasszal hazaköltözött a szomszédom. 
Sántikál a lépcsőn, szorongatja a szatyrát. 
Jónapot, Elemérbácsi, futok a dolgaim után. 
Tavaly még átjött, vagy álltunk a gangon, 
legújabb cikkeit mutatta valamelyik cejtungból, 
repült Bonn-Budapest között, járta Európát. 
Most araszolgat itt a Csikágóban, 
szemetet visz a kukáig, boltig tapogatózik, 
sör, kenyér, felvágott lehet a zacskóban. 
Este dübögök a falon, mert hangos a rádiója, 
mindig német adót hallgat, 
a fotelból két láb nyúlik végig az éjszakán.

December 25. 

Szól a kapucsengő, nem családi csöngetés. 
A gyerekünk feléd rohan, 
főzöm az ebédet, december huszonötödike van. 
Szép a fátok, mondod, 
és leülsz a karosszékbe. 
A pulóvered idegen. 
Hallgatok, nézem a szád, 
kóstolom a levest, éget, terítem az asztalt, 
köztünk az üvegajtó, csönd mindkét oldalán.