Ballada Villon szellemében

Bevallhatod vagy eltussolhatod,
a tiszta elme még mi jót remél?!
Vidám jövőt, virágos holnapot? 
Az eb csahol, de tudd, a pénz beszél!
Nehéz a sors, ha fúj a szembeszél,
s vajon mihez lesz úgy elég erőd?
A séma nyerni fog, vagy elvetél; 
de fel ne add, komám, a vég előtt!

Akad talán, ki majd segít neked, 
s a terheid felét cipelni kész,
ha pár barát megejti szívedet;
de megbecsüld a jót, ne légy csibész!
Naponta les reád ezernyi vész, 
a homlokodra gondja gyűr redőt,
goromba kór sötét időt idéz,
de fel ne add, komám, a vég előtt!
 
Ma némely ember itt keresztbe tesz,
ha épp boldogtalan, s irigy talán,
s magába zár a lelki vasrekesz,
keress egy ablakot pillád falán!
Jutott a méz helyett üröm, csalán,
amíg e főn a lágy kutacs benőtt, 
de nem lebegtet még a szél a fán...,
hát fel ne add, komám, a vég előtt!

Ajánlás:
 
Hozsanna, Hercegem! Én itt vagyok
kegyelmedért, fogadd a vakmerőt!
De szánj meg – ó, a bűneim nagyok –,
cserébe lelkemért a vég előtt!