Az írás mint életre szóló szerelem
A Mozdonygyári éjszakák Gergely Ágnes sorban harmadik kötete a Kalligram Kiadónál. Az első, A szomjúság ára (2017) két regény: A tolmács (1973) és az Őrizetlenek (2000) újraközlése. A Még egyszer Firenzében (2019) versek. Végül a tavalyi könyvhétre megjelent kötet 17 rövidke írás, emléktöredék, amely tematikailag felfogható a Két szimpla a Kedvesben (2013) memoárkötet folytatásának vagy még inkább kiegészítésének. De sok rokonságot mutat a két önéletrajzi ihletésű regénnyel, A tolmácscsal és az Őrizetlenekkel is.
A címadó írás a Lator Lászlónak ajánlott Sötét vízeséssel együtt az 50-es években játszódik, amikor Gergely Ágnes osztályidegenként, megfosztva a továbbtanulás lehetőségétől a Ganz- MÁVAG tanműhelyében volt esztergályos tanonc. Bár már akkor is vonzódott az irodalomhoz, hogy elkerülje a több ízben rásütött szégyenbélyeget („befurakodott a munkásosztályba”), csak messziről figyelte az irodalmi kör gyűléseit. A MÁVAG – Kolónia könyvtárában tartott összejövetelek rangját jól jellemzi, hogy az írónő emlékei szerint annak vezetője a későbbi sikeres drámaíró és az egypercesek műfajának megteremtője, Örkény István volt. Ez a mozdonygyári lakótelep és benne a később Vörösmarty Mihályról elnevezett művelődési ház leginkább Timár Péter Csinibaba című filmjéből lehet sokak számára ismerős, illetve onnan, hogy a '80-as években az otthon pincéje adott helyet az underground zenei élet egyik legjelentősebb klubjának, a Fekete Lyuknak.
Az alcíme szerint műfajilag Metszeteknek minősített emlékszilánkokban Gergely Ágnes úgy tárja fel életének lelki traumáit – a munkaszolgálatos apa eltűnését a lágerek poklában, a pesti gettólét borzalmait, a Rákosi-korszak osztályidegenjeként átélt megaláztatásokat, az írói pályája kezdeti nehézségeit és a magánélete sorozatos kudarcait –, ahogy az orvosok vizsgálják a szövetekből vett minták segítségével az emberi test kóros elváltozásait.
A körkörös szerkesztésű kötet a jelenből indul (Erkölcs nyolcvan felett), és a jelenbe visszatérve zárul (A pizzéria mélyén), miközben nyomon követhetjük az írónő életének fontos állomásait négy tételben: család, tanoncidő, fordítói és írói pálya, magánéleti válságok. De mindvégig szorosan ott kísért a zsidósághoz fűződő viszony. Ennek vállalásáról, illetve e vállalás nehézségeiről első ízben az 1973-ban megjelent A tolmács című művében vallott a szerző. A regény központi problémájaként a főhős, a nyelvek és kultúrák között akadálytalanul közlekedő tolmácsnő pont élete legsúlyosabb traumáját, a holokausztot képtelen szavakba önteni. Ezt a verbális gátat majd csak a 2013-ban megjelent, a gyermek- és ifjúkort feldolgozó önéletrajzban, a Két szimpla a Kedvesben sikerül Gergely Ágnesnek áttörnie, ahogy a mostani kötetben már hangsúlyosan, szinte minden írásban jelen van a zsidósors vállalása. A pesti gettólét emlékei (Erkölcs nyolcvan felett), a munkaszolgálatos apa alakja (Fogolylista), a rabbi nagyapa (A november 3-i beszéd), a háború alatt a később világhírű operatőrrel, Zsigmond Vilmossal bujkáló nagybácsi (Benjámin nagybátyám), a kikeresztelkedés elutasítása (Mendelssohn zuhanása), a rendszerváltás után fellángoló antiszemitizmus döbbenete (Montefiore szélmalmai) és ennek ellenpontjaként a magyarországi zsidóság történetírójának, Komoróczy Gézának a munkássága előtti tisztelgés (Egy ritka ember).
„Nincs szerencséd a férfiakkal. Ne törődj vele. Neked egyetlen szerelmed van, az írás” – ez a Két szimpla a Kedvesben című memoárból idézett anyai jóslat a jelen kötetben is önbeteljesítő szerepet kap. A Mészáros Sándornak, a Kalligram vezetőjének ajánlott Londoni közjátékban az írói pálya kezdeti buktatói idéződnek vissza, felelevenítve Király István és Juhász Ferenc alakját, akik a Kortárs, illetve az Új Írás főszerkesztőiként a Kádár-kori irodalmi közélet élet-halál urainak számítottak. A Por és whisky Paul Englének állít emléket, aki Iowában azt a nemzetközi íróprogramot vezette, amelynek több magyar íróval együtt Gergely Ágnes is részese lehetett a '70-es évek közepén. A Cookiewise, azaz kekszmorzsák elmélkedés a nyelvtanulás és fordítói pálya nehézségeiről és szépségeiről. A férfiak nősen születnek a három íróbarátnő, Székely Júlia, Székely Magda és Tóth Eszter szeretetteli portréja. A Mendelssohn zuhanása és a Ketten a Jerevánban című írásokban Gergely Ágnes élete nagy szerelmét idézi meg. Az önéletrajzi kötetben a belvárosi Kedves presszó volt a szerelmük színtere, ahol Cziffra György zongorázott. Itt a Szovjet Kultúrában működő Jereván teázó a helyszíne a szeretett férfi és a későbbi színészkirály, Latinovits Zoltán képzeletbeli találkozásának. Végül A pizzéria mélyén a fiktív önéletrajzi regény, az Őrizetlenek továbbszövéseként az egyedüllét szomorú valósága helyett egy kitalált boldog család idilljét hazudja elénk.
A sokszor komor, sőt tragikus témák ellenére a kötet tele van humorral, vidám anekdotákkal, finom, kissé rezignált öniróniával. Egy sokat megélt és megtapasztalt ember mindent megértő és mindenkinek megbocsátó bölcs derűjével.
Végül érdemes szót ejteni a könyv borítójáról (Hrapka Tibor munkája), amely egy középkori festmény részlete: egy templommodellt az olvasó felé nyújtó kéz adományozó gesztusa. Hasonlóan a Még egyszer Firenzében kötet borítójához, annyi különbséggel csupán, hogy ott ugyanez a templommodell valahonnan az égből hull alá. Talán ez a motivikus összecsengés azt hivatott jelezni, hogy a Kalligram Kiadó Gergely Ágnes életműsorozatát tervezi. Ha így van, sajnálatos, hogy az első kötet, A szomjúság ára kilóg a sorból. De ennél zavaróbb, hogy a kiadó nem tüntette fel a forrásul szolgáló alkotás eredetét. Így nehéz eldönteni, hogy a képi elem újbóli felhasználásában a két kötet szerzői azonosságának hangsúlyozásán kívül szerepet játszottak-e más indokok is.
Gergely Ágnes: Mozdonygyári éjszakák. Kalligram, Budapest, 2021.
