Varga Melinda

Erdők, fészkek, tengerek

2022. május. 17. - 15:04

Fészkeket rakunk,
összehordjuk a száraz ágakat,
fenyők mohás kéregnyomát,
fénylő üveggolyókat,
patakok csobogását,
nyarak emlékét, barna tollruhát.
Lábunk alatt sárgásbarna az avar,
halott leveleket kavar fel a szél,
várjuk, hogy ránk nyisson
az orgonacsipkés május.
Susogó lombok, ölelő füzek,
gyantaszagú fenyves alatt
hajnal teríti szét vörös paplanját,
erdő könnyei rügyekké válnak,
Perszephoné virágaival álmodik,
rétnek képzeli magát,
ma sok piros mákszirmot
terít szét a szél.
A szerelmet úgy őrizzük,
mint száradó ruha
a kötél nyomát,
fészkeinkbe színes kavicsokat hordunk,
zöld tavak laknak szemeink mögött,
cipelem csőrömben a messzeséged,
a kavicsokra ráírom,
hányféleképpen tudlak szeretni,
átrepülöm a zöld tavat is érted,
kettészelem az idő levegőegét.
Madár vagyok,
védj meg a magasság mámorától,
tollruhámat ne égesse meg Nap,
ha túl közel repülnék hozzá,
Hélioszt szólítsd, Artemiszt hívd!
Az estéink fényét gyűjts kosaradba,
a szerelem gyümölcse mindentudó.