Óvóhely 

1990-ben született Zalaegerszegen. 2016-ban végzett Szombathelyen az akkoriban Nyugat-Magyarországi Egyetemként működő ELTE Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Karának anglisztika alapszakán. Jánosházán él a családjával, van egy négyéves kisfia. Szereti a posztapokaliptikus, háborús témákat, és különös kötődést érez a csernobili zóna iránt. 2019 óta ír. Először publikál folyóiratban. 

Egy mondat Csernobilról

Grafittal írtak az égre,
és lehazudták a csillagokat.

Óvóhely 

Már nem a tegnapok zakóját
hordod, a háború olajzöld folt,
beléd ivódott, egybefolynak
a napszakok, s minden abbamaradt,
szívdobogás fáradt ráncot hagy
a homlokodon. Nem mosolyog
kabátodra a nap,
sem a gyertyafény, a hideg óvóhelyen 
a falak összenyomnak. 

Az óriáskerék

Olyan vagy, mint
a napraforgó. 
Sárga szirmodon
ringatózott Olenka, 
a Lenin utcai lány, 
a tűzoltó apa,
aki már nem látja a napsugarat,
és a kis Sztanyiszlav, aki Zalisszjából 
jött, s ficánkolt, mikor anyja megmutatta,
mi van a téren és odább,
és Larissza, akinek hajában
masni lapult,
s az árvák,
a szerelmesek,
a gyermekek, az anyák,
mindet az égig repítetted
okker szirmaidon,
a kabinokban, mert így hívják,
és motorod, mint olajos magvak
melegágya, barnállik, még
most is látom
az Energetik törött ablakán
át, s hallom a gyermeki
kacajt.
Fantomnevetések harsognak
a pripjatyi csendben.