Ugrás a tartalomra

Különös lány volt

Falánk kísérlet

                   Gyurihoz

Sógorok lettünk.
Tűnt idők ágyaztak alánk 
friss szénaillatot.

Falánk kísérlet történt arra, 
hogy mennyit bír meg a barátság
zsarnoksága.  

A nő két nagylábujján kifeszített cérna 
csak jóval később szakadt el,
észrevétlen.

A nőcit elvette egy katonatiszt.

 

Különös lány volt

Hosszasan ecsetelte az egyetemista előnyeit. 
Ha bejutsz, beveszünk közénk, suttogta Kata. 
Férfiak sorakoztak fel az éjszakába.
Az ábécé Bélával kezdődött.

Különös lány volt. 
Testre simuló, sárga műselyem ruhát viselt 
és nagy karimás, piros kalapot. 
Messze, Máramarosba költözött.


Múzsaversek

(Balassi Júliához) 
    
Kihagyott az eső cseppjeiből,
s így hulla rád, szépséges Júliám,
kiszámíthatatlan az égi idő,
kiszámíthatatlan aritmetikád.
    

(Balassi Céliához)

Csukott szájadban, fogaid között 
összeroppan a nyál.
Enyém is csorog, Annám, Céliám.


(Balassi Fulviához)

Golyóból elég kettő, halld meg Fulviám.
A májusi utolsót félem, úgy kihagynám.
    
(Rokokó szerelem)

A szerelem sebnek írja,
nem olvassa, kinek írva,
tulipántokról a lepke
rászállott a sírkeresztre.


(Csokonai)

Lilla is elillant – mily menő –,
mint a költő tüdejéből a levegő,
s a szerelemdal a kulacsból.


(Vidéki est Lillával)

Nemcsak Lilla,
ni csak: Lolla!
Első látásra.
Duhajbika módra.


(Petőfi Júliához)
    
S oda lementem, amint megígértem,
de nem voltam elmentve a szívedben.
        

(Cipruslombok)    

Vegyünk egy lányt, mondjuk Etelkát,
és helyezzük világfájdalmainkba,
így soha nem kell majdani napjainkban 
szárítgatnunk a babapelenkát. 


(Vörösmarty Laurához)

Szép járásodról bokáid beszélnek, ó Laurám, 
s én képzeletembe szédülök legott. 
Légy ott! 
Csizmám leveszem lábamról, 
s leterítem hímzett selyem zekém a fűre.


(A niklai bárd)

Asszonyok, remények,
”szenvedő edények”,
Esmérlek s belétek
vigadva belépek.


(Móra Ferenc és Kalmár Ilona)


Szerelemúrnő, Kica, Titanilla 
Móra módra és szerelemszolga.
Meghalni nem érdemes, csak ha
asszonynak halálos a botlasztója.
A csókja csemege-csoki, harapni 
kellemes, s még jobb ajkáról leszopni.


(Kosztolányi)

Ilonám (Manyikám),
harmatos Harmoskám,
pajtásom, panaszom,
szerelmem, bánatom,
hagyj másnak, vegyél el.


(Dide a játszótárshoz) 

Semmit ér a szerelem, 
ha nem hagysz játszani 
mással is,
Ilonám.


(Charlie és Oona)

Kulisszák mögé bújt
hűség és szerelem
diktátori érdem,
földobott érme?


(Radnóti Fannihoz)

Klementine, az árja lány is szeretett, 
Fannim, mégis téged faggatlak: 
Szeretni tudsz-e féltékenyen? 
Szeretsz-e félénken engem?

        

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.