Vaszilij, a csillogó szemű juhász és Natasa, az enyhén értelmes parasztleány igaz története

− Vaszilij! Válasszunk csillagot!

− Válasszunk, Natasa! Bár azt hiszem, hogy egyetlen csillag nem is volna elég!

− Igaz, milyen bölcs vagy! Akkor válasszunk csillagképet, mondjuk ezt itt, a Druzsbát!

− Natasa! Az Isten áldjon meg! Igen, legyen a Druzsba csillagkép a miénk! Azt mindig láthatjuk.

− Vaszilij, ez a mi csillagképünk hány csillagból áll? Ha idefekszel mellém, a szénaboglyához, akkor még szebbnek láthatod!

Azzal Natasa enyhén följebb húzta a szoknyáját, Vaszilij pedig mellé heveredett a szénarakás tövébe.

− Vaszilij, te olyan bölcs vagy, veled akár megszámolhatnám az összes csillagot.

− Ne túlozz, te leány, maradjunk csak a saját csillagjaink számbavételénél! Az közismert, hogy a Druzsba csillagkép öt csillagból áll. Ez a fogantyúja, ez a benzintartály, s az a három pedig maga a fűrész, a penge − sorolta Vaszilij, miközben az ég csillagai felé mutatott, másik kezével pedig Natasa szőrös bokáját simította végig. Ahogyan a keze följebb csúszott a leány görbe lábán, felkiáltott:

− Natasa! Az Isten áldjon, hát mi van a lábadra kötözve?

− Ne ijedj meg, az csak a bicskám, még a Komszomol-táborban[i] kaptam. Tudod, most arra gondolok, hogy olyan jó veled itt, mintha céklalevest ennék. Egyszer majd céklalevest eszünk, és magázni foglak, és te úgy hívsz majd, hogy Natasa Vaszilivna. De jaj, Vaszilij, valami zajt hallok! − azzal lábait gyorsan szorosan összezárta, és előkapta a bicskáját, melynek pengéjén Sarlós nagyúr neve villant meg a sápadt hold fényénél.

Aztán a Hold rájuk zuhant, mint a mai világ haldokló, Istent még nem látott égboltja. Apró, éles szilánkokra tört a páros magázódó genitáliáin, mégsem ejtett sebet rajtuk. Haboztak, vártak, kétkedtek és szerencsétlenkedtek, mégsem sebződtek meg, mert ölelésükben domborulatokká és homorulatokká olvasztották az éleket. Natasa és Vaszilij tagjaiban újra fölbuzogott a hajdanvolt Pannon-tenger, a Kárpát-medence magzatvize, amiben a teremtés előtti idők lábasfejűi, előcsontos halai, pszeudoszárnyas medúzái és csápszaporító gyökérállatai táplálkoztak és párzottak boldog, fékevesztett öntudatlanságban.

De minden csoda mögött ott settenkedik a lesben álló rettenet, és itt sem volt ez másképp. Ám Natasa a Komszomol-táborban szerencsére azt is megtanulta, amit amúgy nem lett volna szabad: hogyan kell a bicskával célba dobni. Ügyesen bele is állította a pengét a kétkedés csillagevő térfarkasának randa pofájába, aki nem átallott a bokrok között fenyegetőn matatni. De nem is matatott tovább ez a kellemetlen istencsapása, hanem legott füstté vált, és vissszapárolgott az alsóbbik szférákba.

A bicska meg, Sarlós nagyúr nevével pengéjén, békésen pihent a kankalinok, rezedák, pitypangok és metsző puszpángok között, míg Natasa és Vaszilij kihenteregte magát.

[i] A Szovjetunió állami ifjúsági szervezete, teljes nevén: Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség (a magyarországi KISZ, azaz Kommunista Ifjúsági Szövetség megfelelője).