Mária-látomások

Csepcsányi Éva 

Barokk

Szűzanya-kékben ragyog
a nyári égmenny és a Nap,
mint ifjú Fiúisten lövelli
sugaras nyilait.
Tikkad a határ, délibáb lenne
csupán a közelgő Asszony,
a Napba öltözött?

Vörös István

Mária-látomás 

Mit látott Mária, mikor a fiát
csapdába csalva és megrágalmazva
megfeszítették, úgy osztva halált,
ami, bár a fejükre visszaszállt,
mintha a hatalomnak volna dolga

a megváltásról gondolkodni –
épp nemgondolkodással, nemértéssel,
épp gyarapítva az érzéshiányt.
A sötétségben annyi fényjel
próbál a jóból fellángolni,

a megvilágosodás nem is próba,
szenvedés jár megváltás-adóba,
ez még nem bárgyú csereérték,
elveszi léted felerészét,
és legendákat terjeszt róla.

Mária a fiát látva mindent látott:
egységgé válni a világot,
többséggé válni normálisokat,
ezért látják őt is meg sokat,
a látomással viszonyban maradt,

lényegében minden látomás őt mutatja,
nem hasznodra lesz, de javadra.
Ki megváltót nevelt fel, az tudhatja,
a jóságnak sincs foganatja,
ha nem veszed a más baját magadra.

Szilágyi Nagy Ildikó 

Ez a nap

Haec dies quam fecit Dominus, sietni kell megint,
Mária, még jó, hogy nyitva a Tesco, sült halért
menet beszaladsz, egy örökkévalósággá nyúlnak
a vonalkódok a sorbanállók kosarában.
A csipogó pénztárosnőt vakvarjúnak hallucinálod,
a SZÉP kártyáról a hal árát lecsípi, és tovább haladsz.

Ez a nap, a melyet az Úr rendelt, kéne még kenyér,
méz és tea. Illatos zöld szálak úsznak a gondosan
mért vízen. Sose kérdezd egy férfitól, miért, Mária!
„A nyolcküllős kerék ezt dobta. Olyan minden fogamzás,
mint az orosz rulett. Vagy a golyó, vagy az üresség
üti át a szívet, amikor a szögek a tenyérközepet
tépik át, minden szervezeten a legérzékenyebb pontot.
Erre már hiába marmamasszázs és defibrillátor.
De a nő nem bátor, hanem vakmerő” – gondolod,
és egy kortyot megkóstolsz, elég langyos-e.

Emmaus falu útján Máriák futnak, és a magdalai
Máriához így szólsz: „Békesség nektek!” Mind
a főtérre, a plázához sietnek, hogy a tó parti
korzón szemléljék, ahogy a fiadból Megváltó lesz. A
történet végét keresik mind, meg azt, nekik mit
forog ki a kerék nyolc küllője. Süllő villan
a vízfelszín alatt kicsivel, kopott a nádas,
a tavasz még nem verte fel a parti pázsit-
maradékot, valaki párizsit dob a kóbor
macskáknak. Mária, csak annyit mondasz
a többi Máriáknak: „Mit keresitek a holtak
között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.”

Ez a nap, a melyet az Úr rendelt. Lebegve
Emmaus közelébe érsz, a tisztásra, Mária.
A termoszból a tea a csészében túlcsordul,
sós patakok áradnak a szemedből. Elfáradtál,
belefáradtál, vége. Leiszol a csészéből,
és a halat is kitennéd, de nincs mire. Kopott
csónak az erdőszélen szezonon kívül pihen,
őzek ülnek homorú testében. Meglátod őt.
Az erdőből a csónakhoz lép, hogy ott terítsétek
meg az Úr vacsoráját. Szeme gyémánt,
teste kenyér. Még több őz gyűlik körétek,
Mária, és mikor az állatok elrebbennek,
úgy köszön el, ahogy az Anyától tanulta:
„Békesség nektek!”

Lőrincz P. Gabriella

Mária könnye 

Uram, csak hozzád visz ez az éjjel,
Jézus, te megtört, fent a keresztfán.
Elárult, tagadott Immánuel,
Bocsáss meg, bűntelen Istenfiú.
Földre jöttél értünk, igaz Isten,
Soha el nem múló szeretettel.
Harminc ezüstért áruló lettem,
Kakasszóra én tagadtalak.
És vittek már a sírhoz Megváltó Úr,
Hasad a kárpit, az ég beborul,
Mária könnye, mint zápor zúdul. 
Harmadnap reggelre éled a fény,
És ott áll az angyal, van új remény,
Sziklakő nincsen ott, Jézus él.