Madárima

Sziklák csontjából fakaszt esőt nekem,
lemossa ruhámról a várost,
hogy a platánok úgy köszönjenek 
kikövezett utakba süllyedve, 
mintha visszatérnék.

Ithaka, érkezem.
Ithaka, itt állok válaszúton.

Látod, szürke testemen üvöltő szelek,
elhozom neked a hóhérok kezét,
az évek semmijét, ha kéred.

Elhozom neked a madárimákat,
a petrozsényi putrik hidegét,
gőzölgő vájlingban a vérem.

Farkaskölykök bundája takar be,
így alszom el,
kitárom magam előtt a hajnalt.

Ithaka, érkezem.