Balkáni álom

Idegen szag

Lázár Kingának

Különlegessége elvarázsolt.
Hiába figyelmezettél, hogy a sün egygazdás,
olyan magabiztosan nyúltam a ketrecébe,
mintha tüskéshátúak neveltek volna.
Apró testéhez felülről közelítettem, 
nem voltam több idegen szagnál.
Tüskéit akkor is éreztem még,
amikor hideg vízzel nyugtattad
tenyeremen a bőrt. 

Ahogy még nem volt

Feldereng néha az októberi este,
a Szent Mihály falán feketeség lapul.
Egy főtéri épület előtt várakozol.
Nem ismerlek, átitat szépséged.
Furcsa ez így, elmondhatatlan.
Érdekel, ki vagy.
Meddig maradsz, és honnan érkezel.
Minden mondatod egy vers,
mohák álmodnak nyelved alatt.
A városra fátylat lélegzetünk terít.
A Széchenyi térig kísérlek.
 

Balkáni álom

Palakék hegyek hajolnak fölém.
A muszlim negyed kirakatait bámulva értem meg igazán,
nem szebbek nálad a karcsú minarettek,
kik tucatnyi fényszemmel nézik a vihart.
Látom, ahogy a mecsetből kilépsz,
és félrehívod a kóbor macskákat,
hogy ebéded megoszthasd velük.

Nem tudom,
az első cigarettámtól reszketek,
vagy mert hó hull Szarajevóban.