Két láb nyúlik végig az éjszakán

Cinkebokor

Az év más szakában, különösen pünkösd havában 
orgonabokor névre hallgat. Zöld ruháján fehér habok. 
Az idei Böjtelő hava havat hozott, 
fagyott ágakon a jeges szélben madáretető hintáz. 
Legelébb széncinkék figyeltek a terített asztalra, 
a napraforgómag fölé suhantak, majd vissza a bokorra.
Mindig egyetlen kosztos hussan a táplálék felé, a többi vár, 
nincs tülekedés, röppennek gallyról gallyra, 
sorban állnak, akár a hívek ostyáért úrfelmutatás után. 
Cinkebokor, nézi a párom, reggel telipakolja maggal az etetőt.
Másnap kékcinke társul a rendbe a tető felől,
fenyves cinege egy-egy villanás.
Billen a rend, a helyzet változik, 
a szép egymásutánba fenyőpinty avatkozik. 
Ráül a magra, nem mozdul onnan, míg jól nem lakik.
Vörösbegy, zöldike, cinke váltnak, 
színek, tollak, csőrök cikáznak, 
s ha időnként nap süt februárban, 
némelyek nyitnikéket kiabálnak. 

Két láb nyúlik végig az éjszakán

Tavasszal hazaköltözött a szomszédom. 
Sántikál a lépcsőn, szorongatja a szatyrát. 
Jónapot, Elemérbácsi, futok a dolgaim után. 
Tavaly még átjött, vagy álltunk a gangon, 
legújabb cikkeit mutatta valamelyik cejtungból, 
repült Bonn-Budapest között, járta Európát. 
Most araszolgat itt a Csikágóban, 
szemetet visz a kukáig, boltig tapogatózik, 
sör, kenyér, felvágott lehet a zacskóban. 
Este dübögök a falon, mert hangos a rádiója, 
mindig német adót hallgat, 
a fotelból két láb nyúlik végig az éjszakán.