Télben virágzó mandulafák

Jász Attila új, az elmúlt tíz év (2012–2022) úti élményeit tartalmazó kötete a határhelyzetek könyveként is felfogható. A Tavaszitanka című versének kezdősora („rózsaszín szirmok a havazásban meztelen ágakban kapaszkodva”) szinte rímel Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című elégiájára: „S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben.” A kötet legtöbb szövege ugyanis a tél és tavasz közötti átmenet időszakát örökíti meg. Az élet, a művészet végül diadalmaskodik a halál fölött, ahogy keresztény ünnepünk, a Jézus feltámadását hirdető húsvét is magában hordozza a megváltást és az újjászületést, a halál feletti diadalt.

Nehezen besorolható könyv a Felhőfoszlányok a hajnali fűben mind tartalmilag, mind műfajilag. Mert, ahogy az élet is ezerszínű, szerteáradó, úgy a kötet írásai is ellenállnak mindenféle beskatulyázásnak. Talán a lírai útinapló hét tételben lenne a legtalálóbb elnevezés. Egyszerre külső és belső útkeresés, húsvétváró, nagyböjti zarándoklat, mint a már említett nyitó vers, a Téli hajnalokon kezdetű is jelzi: „a megváltást amúgy sem lehet lekésni, / addig úgyis zarándokolni kell világaink / között.” Az ember lelki és fizikai határainak megismerésére és elfogadására tanító mű: „Lassan elég öreg vagy ahhoz, hogy végre megtanulj élni, megtanuld, hogyan is kell, és itt az idő, hogy megtanuljál halni is, hogy elég jól csináld majd, ha szükség lesz rá, ha majd eljön az idő hozzád, érted, addig se árt gyakorolni kicsit.” Az utazásokhoz pedig társa, vezetője is akad a költőnek Szent Fausztina személyében. 

A lengyel Faustyna Kowalska (1905–1938) családja tiltása ellenére lépett be az Irgalmasság Anyja és Nővérei Kongregációba, és találkozott az akkor lengyel területnek számító Vilniusban Michal Sopocko atyával, aki gyóntatója, lelki vezetője lett. Az ő biztatására kezdte el írni Fausztina naplóját misztikus élményeiről, amelyet halála után Sopocko jelentett meg. De ő segített abban is, hogy Fausztina látomása alapján megszülessen az a Jézust ábrázoló oltárkép, amelynek történetéről a könyv függelékében is olvashatunk: Három festő, öt kép, négy helyen: Lábjegyzetek egy kép történetéhez. A fiatalon Krakkóban elhunyt Fausztinát 2000. április 30-án avatta szenté II. János Pál, mégpedig a húsvétot követő első vasárnapon. Ugyanekkor rendelte el, hogy ez a nap ezentúl az irgalmasság ünnepe legyen, ahogy ezt Fausztinának látomásain keresztül Jézus kinyilatkoztatta.

A krakkói sírja mellett található és kegyhelyéül szolgáló Langiewniki Isteni Irgalom Bazilikát 2002-ben II. János Pál szentelte fel. Ide ellátogatva indul el a rendhagyó négykezes játék. Fausztina sugalmaz, a költő jegyez: „ …vársz türelemmel, míg F. elkezdi diktálni az utolsónak vélt közös bejegyzést […] ismerős esszenciális mondatokat jegyzetelsz, de egyszer csak elakad, és nincs több szó, mintha vége lenne a közös üzenetnek, költői éned még írna valamit, de nem folytatódik, mondatvégi pont sincs, ennyi, elzáródott a forrás [….] valahogy úgy érzed, valami kívánkozna még a közös »vers« végére… előkapod a kis füzetet,  hogy befejezd, de nem fog rendesen a toll, viszonylag lassan veszed az adást, nem lehet esztétikainak hitt alapon »belemancsolni« a közös munkába, ajándékként kaptad  […] így teljes az üzenet…”

Ezek az „ajándékba kapott” fausztinai üzenetek alkotják a könyvet kisebb-nagyobb egységekre tagoló mottókat. A rövid aforisztikus versek, gnómák, naplórészletek Fausztina sugalmazta spirituális utazások, mint azt a kötet végéhez fűzött szerzői magyarázat is megerősíti: „A kötetben előforduló dőlt betűs, szürke idézetek Faustyna Kowalska által sugallt, diktált versek és naplótöredékek a szerző félrefordításai, Szent Fausztina eredeti gondolatait, érzéseit, látomásait maximálisan tiszteletben tartva.”

A szövegek Jász Attila jelen idejű barangolásairól szólnak Közép-Európa tájain hol prózában, hol szabad versben, hol a kötött japán versformákat fellazító, az epigramma irányába mutató haikukban és tankákban íródva. A kötet olvasásakor a szerzőt követve csillapíthatjuk le az Adriát horvát költőket olvasva, vagy gyűjthetünk sirálytollat az isztriai partokon. Csontváry nyomába szegődve járhatjuk be a bosnyák Jajcét és Mosztárt. Dante, Rilke, Piero della Francesca, Pippo mester, Fra Angelico, Michelangelo nyomait kutathatjuk az észak-olasz kisvárosokban. Kanárik éneke, szélhárfa zörgése mellett kávézhatunk Tolnai Ottóval Palicson, Szentendrén Hamvas Béla kertjében bolyonghatunk, vagy a költővel együtt élvezhetjük az otthonlét örömét kutyát sétáltatva, vagy a teraszról, a hálószoba ablakából szemlélve a Gerecse nyúlványait. Közben vele meditálhatunk életről-halálról, a természet örök körforgásáról. Mert a világ rendjébe beletartozik az is, hogy a macska vadászösztöntől hajtva elpusztítja a madárfiókát. De az is, hogy tanúi lehetünk a születés csodájának, egy pillangó bábból való kifejlődését megfigyelve. Sőt az is, hogy meg kell tapasztalnunk a hozzánk közel állók elvesztésének fájdalmát. Együtt kísérhetjük végig Jász Attilát a költőbarát, Borbély Szilárd halála utáni gyászfolyamatán az indulatos elutasítástól az elfogadó belenyugvásig. „.. mert nem mentél el a temetésére, haragudtál rá, most viszont eljöttél a padjához, hogy így jelezd, csöndben üldögélve vele, megbocsátottál neki, még a megbocsáthatatlant is…” (Érzésre találod csak meg…). Együtt juthatunk el vele a sokunk számára ismerős végkövetkeztetésig: „Az időben csak bízni lehet, szabad és kell, / ne ragaszkodj a dolgokhoz, engedd csak el…”

A természet és az élet kétarcúságát középpontba állító szöveg jelentéstartományát szépen egészítik ki Bátai Sándor Földirtás (2004–2006) sorozatának vázlatai. Néhol Dürer Nagy darab rét című vízfestményét idézik a szélben lengedező fűszálak, buja tavaszi mezőként.  Máskor pedig a feketére satírozott foltok, akárha a sarjadó vetésre váró tél végi tarlók lennének.

Lélekemelő érzés ezeken az egyszerre lelki és valóságos tájakon történő vándorláson együtt kalandozni Jász Attilával és Szent Fausztinával. Végigjárva velük a közös utat, nekünk is sikerülhet önmagunkat jobban megismerni, mert „… az álom is megtanít, hogyan / kellett volna cselekedned, és hidd el, / a vers is ilyen, nem csupán élményt ad, / álmodni segít.” (Isten ajándéka…). Ha képesek vagyunk Isten ajándékaként tekinteni Fausztina sugalmazásaira, akkor remélhetőleg majd a mi lelkünkben is továbbrezegnek szavai, hogy ezáltal váljon teljessé a Jász Attila közvetítette üzenet.  

Jász Attila: Felhőfoszlányok a hajnali fűben. (Útinaplók, 2012–2022). Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2022.