„Babona ellen nincs orvosság”

Előfordul, hogy már a kapuhoz érve jut eszünkbe a lakásban felejtett fontos dolog, de inkább nem megyünk vissza érte, mert attól félünk, nem lesz szerencsénk. Ugyanez a helyzet, ha fekete macska fut át előttünk az úton, és sorolhatnánk az ismert példáknál sokkal furcsább babonákat is, amelyek mélyen beleivódtak a köztudatba.

Ó, de babonás vagy! – jegyezzük meg a másiknak, miközben mi is önkéntelenül veszekedésre gondolunk, ha kiömlik a só.

Mi a babona, miért határozza meg ennyire markánsan a hétköznapjainkat?

A Magyar etimológiai szótár szerint a fogalom tévhitet jelöl, és valószínűleg a szlovák bobona szóból került a nyelvünkbe. E tévhitek okát és elterjedését Gustave Jahoda A babona lélektana című könyvéből szabadon idézve világítja meg Temesi Ferenc: „A babona eredete… az ember azon ősi erőfeszítésében rejlik, amellyel megpróbálta megmagyarázni a természet erőit, saját létét; abban a vágyban, amellyel birtokolni szerette volna jövője, sorsa kulcsát, elkerülni a rosszat, amelyet nem ismert.”

Temesi a könyve előszavában megjegyzi, hogy a babona nem fog kihalni, hiszen amíg ember él a földön, mindig hinni fogunk a csodákban. A tévhitet tehát akár az emberi lélek kivetüléseként is felfoghatjuk, amely olyan jelenségekre akar választ adni, amire nincs ésszerű magyarázat, ezért teret nyit az irracionális képzeteknek.

Komoly és híres tudósok is kerültek babonás képzetek bűvkörébe. Temesi felsorol előszavában néhány különleges példát: Samuel Johnson angol szótáríró napi rituáléját, amely abból állt, hogy egy bizonyos utca minden útjába eső fapóznáját megérintette, hogy ne érje balszerencse; Carl Gustav Jung svájci pszichiáter esetét a szkarabeusszal:

egy női páciense éppen az aranyszkarabeuszról szóló álmát mesélte, közben egy hasonló bogár repült be az ablakon. Jung szerint vannak dolgok, amelyeket nem lehet a véletlennel magyarázni.

A Magyar Könyvklubnál 2001-ben először megjelent Babonáskönyvet a Scolar Kiadó húsz év múltán módosított kiadásban ismét megjelentette, ez is jelzi, hogy a téma iránti érdeklődés nem szűnt meg. Temesi sokoldalú, termékeny író. Eddig megjelent könyvei is rendhagyók, mind tartalmukban, mind műfajukban. Stílusa és kifejezőeszközei sem szokványosak. Kísérletező író, ezt jelzi a Por szótárregénye és a Kölcsönidő újságregénye is.

A Babonáskönyv kislexikon jellegű műve betűrendben sorolja fel a különböző babonákat, némelyikhez apró történetet kerítve. A kötet műfaji szempontból nehezen meghatározható: irodalmi igénnyel összeállított néprajzi tárgyú munka, amely sokoldalúan és élvezetes stílusban mutatja be a népi hiedelemvilágot.

A mű így egyáltalán nem egyhangú felsorolás, mert az író hol humoros, hol ironikus stílusa változatossá és élvezhetővé, egyéni megfigyelései és megjegyzései szórakoztató olvasmánnyá teszik. Nemcsak a magyar népi hiedelemvilág jelenik meg lapjain, helyet kapnak az európai, amerikai és ázsiai babonák legérdekesebb példái is.

A babona tehát nemzetközi, egyidős az emberrel, de nem egységes, nem kultúraalakító tényező, Temesi véleménye szerint azonban társadalmi szükségletet elégít ki.

A különböző népeknél ugyanaz a jelenség ellentétes „előjelként” is előfordulhat. Ilyen érdekes példa a már említett fekete macska esete, amely nálunk nem szerencsés előjel, ha átfut előttünk, viszont az angolok szerencsésnek tartják, és ilyenkor kívánnak valamit.

Rendkívül gazdag a fafajtákhoz kapcsolódó babonák gyűjteménye, amelyekből az író szemezget. A fa mindig különös tiszteletet váltott ki az emberekből, talán ezért is kötődik hozzá sok furcsa hiedelem. Ki gondolná, hogy a diófa bő vagy éppen szűk termése jelzi, hogy abban az évben milyen télre számíthatunk. Az almafán télen is fennmaradó egyetlen gyümölcs halált jelez a családban, míg az őszibarackfa a kínaiak szerint az örök élet jelképe.

Az égitestek sem maradnak ki a sorból. A holdhoz különösen sok, az életet befolyásoló tévhit kapcsolódik. A kínaiaknál a halhatatlanságot jelképezi, és a holdnaptárt napjainkban is használják.

A jeles napokat, mint például az esőhozó Medárd napját vagy a szerencsétlennek számító tizenhármas számot már ne is említsük, hiszen mindenki tudja, miről van szó, de az író ezekkel kapcsolatban is fel tud mutatni egy érdekességet. Párizsban például alig akad 13. számú ház, helyette a 12/b megjelölést alkalmazzák.

Bibliai személyekhez, eseményekhez is több babona köthető: Júdás bodzafája – amelyre állítólag felakasztotta magát, miután elárulta Jézust – megvéd a villámlástól. Július 22. napján pedig nem szabad mosni, mert eső lesz, hiszen Mária Magdolna ezen a napon fakadt sírva a bűnei miatt. A halálhoz is sok babona fűződik, és az író ezekből is bőven szolgál példákkal.

Könyve utószavában Temesi maga is bevallja, hogy az első megjelenés idején nem volt mentes a babonáktól, de azóta saját szavai szerint visszatért az anyaszentegyházba, és megkopott benne az okkultizmusra való hajlam. Most már valószínűleg jókat derül a nagy szorgalommal gyűjtött és könyvbe foglalt tévhiteken, hiszen a babona végül is nem bűn, csak néha könnyít a lelkünkön, és színt hoz az életünkbe. 

Akik kíváncsiak a néplélek bájosan naiv, esetleg évszázados tapasztalataiból eredő, fantáziadús babonáira, mosolyogva és néhol csodálkozva böngészhetik ezt a különleges gyűjteményes kötetet.

Temesi Ferenc: Babonáskönyv. Budapest, Scolar, 2021.