A Tizenkét pont, avagy a „törvényes forradalom”

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censurara eltörlését. (Nem véletlenül került az első helyre. A szó – élő vagy írott szó – csodákra képes, lélekké, cselekvéssé válik. A szabad szó, a szabad véleménynyilvánítás rendkívüli erő, de rendkívül veszélyes is, ha a nép s az egyes ember tudatlan, mert akkor átverhető, manipulálható. Nem hiába mondta – vagy mégis hiába? – Deák Ferenc, hogy a sajtótörvénynek egyetlen mondatból kellene állnia: „Hazudni nem szabad!”)

2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. (Vagyis saját magyar kormányt, nyilván a fővárosban. Kinek felelős? A szabadon választott országgyűlésnek, az pedig felelős a választóknak, azaz a népnek.)

3. Évenkinti országgyűlést Pesten. (Az országgyűlés összehívása a király felségjoga volt. Mivel az Aranybulla, vagyis 1222. óta a magyar országgyűlésnek vétójoga volt, a király fölött a megfoghatatlan mennyei Istenen kívül ott állt a nagyon kézzelfogható földi Törvény is. Ezért nem alakulhatott ki nálunk zsarnokállam, vagy ha az uralkodó megpróbálkozott vele, azonnal fellépett a békés vagy fegyveres ellenállás! Az országgyűlés panaszokkal, javaslatokkal, ellenjavaslatokkal élhetett (s élt is!) az uralkodó szándékai ellenében, ezért a bécsi udvar csak szorult helyzetében hívta össze, ha újabb adók s még több katona megszavazását kérte. „Mikor azt hallom, hogy magyar országgyűlés, mintha a fogamat húznák” – mondta állítólag Ferenc császár és király.)

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. (Megérdemel pár mondatot. Azon kevés ország közé tartozunk, akiknek nem kellett kitalálni, importálni új, „nyugati” alkotmányt. Mindössze elő kellett venni az Aranybullát, a Werbőczy-féle Hármaskönyvet és a Pragmatica Sanctiót, s „csak” annyit kellett tenni, hogy azoknak időtálló, kipróbált előírásait érvényesítik az ország minden lakójára. (Erről még Engels Frigyes is igen elismerően szólt...) Ahogy Kossuth mondta, „bevenni a népet az alkotmány sánczaiba”. Vagyis úgy szüntették meg a nemesi előjogokat, hogy az ország minden polgárát „bevették” azokba. Így mindenki „kiváltságos” lett, azaz egymással szemben senki sem élvezett sem előjogokat, sem hátrányokat a törvény előtt.)

5. Nemzeti őrsereg. (Mindenki értette. Aki nem egészen, annak szépen elmagyarázták, hogy ahogy a kapu attól kapu, hogy zár van rajta, ahogy vannak házőrző kutyák, ahogy van minden kis faluban bakter, csősz – ugyanúgy a legnagyobb házat, a Hazát és annak rendjét is őrizni kell.)

6. Közös teherviselés. (Lsd. a 4. pontot. Eddig nemes nem fizetett adót. Most már mindenki, kivétel nélkül adózott, vagyona, jövedelme arányában.)

7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. (A jobbágyság eltörlése. A jobbágy terményei, jövedelme tizedével – pénzben átszámítva –, továbbá heti 1-2 nap robottal – ingyenmunkával – s különböző „ajándékokkal” tartozott földesurának, mert annak földjét mint jobbágytelket használta. A jobbágy jogilag szabad emberré – lsd. ismét a 4. pontot –, szabad munkavállalóvá vált.)

8. Esküdtszéki képviselet egyenlőség alapján. (Aki látta a Tizenkét dühös ember című filmet, máris érti. Az esküdtszék dolga csak annyi, hogy eldöntse, bűnös-e a vádlott, vagy nem. A büntetés nagyságát, fokozatait a „szakértők”, a bírák, jogászok dolga eldönteni az érvényes törvények alapján. Tágabb értelemben: a bíráskodás függetlensége.)

9. Nemzeti Bank. (Ezt is mindenki értette. Az én pénzemnek a saját zsebemben a helye. Az én portámon én vagyok az úr. Saját magam gazdája vagyok. Magasabb értelemben: gazdasági-pénzügyi függetlenség.)

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. (Van, aki ezt nem érti?)

11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. (Nem kell magyarázat. Ma sem, és 1848-ban sem kellett.)

12. Unio. (Kell magyarázat. 1848-ban nem kellett, ma megint kell. Akkor annyira magától értetődő, napnál világosabb volt ez az egy szó, hogy még Erdély nevét sem kellett odaírni mellé. Minek? Értelme: Magyarország és Erdély újraegyesítése. A többi ott van a történelemkönyvekben. S ma? Hát ma nem Unió Erdéllyel, hanem az Unióban Erdéllyel. Az Európai Unióban.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Érdekes a számozatlan nyitómondat és zárómondat. Magyarországon békés hatalomváltás, de radikális rendszerváltás történt. A magyar nemesség ezzel még egy óriási, utolsó szolgálatot tett a hazának – ezt nem illik elfelejteni. A hatalmat – önként! – (noha akadt jó pár savanyú ábrázat) megosztotta a néppel. Jogok és kötelességek, az „adok-kapok” egészséges egyensúlyba kerültek, kiegészítették egymást, dinamizálva a társadalmi-gazdasági életet. Ne csodálkozzunk azon, hogy a nemesi mentalitásnak, bár egyre halványulóan, 1945-ig akkora befolyása volt az államélet, szokásaink és gondolkodásmódunk alakulására. Ők voltak a politika, közigazgatás és az élet mesterei – többnyire jó, olykor rossz értelemben is. Nem csak lezüllött Noszty-fiúk, félnótás Taszilók és Arisztidek, alkalmatlan Károlyi Mihályok akadtak közöttük, hanem Eötvös Lorándok, Baross Gáborok, Teleki Pálok, Szent-Györgyi Albertek… és Veress Sándorok, Márki Sándorok, Leel-Őssy Lórántok is.

A Tizenkét Pont szellemében születtek meg az ún. áprilisi törvények, melyeket Bécs is elismert, a király pedig aláírásával szentesített. Ez a most született s mégis ősi Magyarország vívta meg világhírű szabadságharcát 1848/49-ben azokért a jogokért, igazságokért, melyeket nem ajándékba kapott, hanem visszaszerzett, és élettel, reménnyel töltött meg.