Új időszámítás kezdődik

 a kikezdett idő 

a befejezetlen múlt a pillanat 
mutációja: őrzője a fájdalomnak 
a kitakart magánynak a meztelenre 
vetkőző hiánynak a szomjúságnak 
a tilosban parkoló hűtlenségnek 

a lezárt múlt beszűkült utcavég kivonások 
maradéka megadásba csomagolt dac 
erőtlen béke amely titkolt sebeket 
áldoz fel s így válik bérgyilkosává 
mértékegységet váltó emlékeinknek 

ami mögötte van 

összeszáradt és beomlott minden 
elpazarlódtak a szomszédok a rokonok 
a barátok elfogytak tanáraid osztálytársaid 
kicserélődtek a kopott történetek 
újra kell tanulnod az utcák nevét 
és megtanulsz hallgatni is 
már hamarabb szürkül az este 
nem keresztezi tehénbőgés 
sem szekérkerék-csikorgás 
lelepleződik az izgága kíváncsiság 
ami a tárgyakból kiköszönő 
múlt időnek szól: az öreg komód 
s a szék amin ülsz anyádé volt 
a kalapács nyelét még apád faragta 
a kiskosarat nagyapád fonta 
– már rég el kellett volna porladnia 
ahogy elporladt minden ami mögötte van 

távolodunk 

tévedéseink félreértették egymást 
és elhittük hogy a hiány 
egyenrangúságot szül 
később már hiába teszteltük 
emlékeinket: nem tudtuk leküzdeni 
az újragerjedő rontásokat 
megfeleléskényszerbe száműzve éltünk 
és soha nem érkeztünk meg 
– ott rekedtünk belegyűrve az időbe… 
mert hiába a kettős fedezék: 
kitagadva a mából lehetetlen 
kivédekezni a holnapot 

újra 

nézz körül 
mennyi félreértés mennyi bizonytalanság 
mennyi öngerjesztő fuldoklás 
kényszeredett mosoly és közöny 
üres arcok gubbasztanak a villamoson 
a múzeum előtti lépcsőn 
a parkban a padon 
egymásról tudomást sem véve 
szenvtelenül 
nincs senki és semmi 
csak fojtogató unalom 
aztán jön az a lány 
üde fiatal és csinos 
fagylalt a kezében 
leül a padra 
a fény felé fordul 
egy pillanatra a szemét is behunyja 
ám egy pajkos szellő 
az arcába fújja a haját 
védekezésül hátraveti a fejét 
szabad kezével megpróbálja 
félresimítani az eltévedt szálakat 
de kapkodó a mozdulat 
a gombócok a fűbe huppannak 
erdei gyümölcs eper és citrom 
keserű fintor palástolja 
a bosszúságot 
egy falánk eb máris 
ott terem és mohón lefetyelni kezdi 
a lány odahajol 
megsimogatja a bozontos 
jószágot az meg szinte könyörögve nézi 
a kezében tartott tölcsért 
rendben legyen ez is a tied – sóhajt a lány 
és odaveti a maradékot 
hirtelen árnyék takarja ki a napot 
ha már ilyen kegyesen megvendégelted 
Marcit meghívhatlak egy fagyira? – 
kérdezi a kutyus gazdája  
a tétovázás csak egy pillanatig tart 
s a lány beleegyező bólintása jelzi 
új időszámítás kezdődik