Nincs már sarokkő

Nem is tudom, mikor találkoztunk először, de bizonyosan valamikor a kilencvenes években, a szüleimnél. 2002-ben vettem részt először Madách Szimpóziumon, amelyet akkor már csaknem egy évtizede szervezett. Balassagyarmat, Csesztve, Alsósztregova, Horpács, Kékkő, Érsekvadkert, az egész történelmi Nógrád megye számomra elsősorban két embert jelent: egyet, aki százötvenkilenc éve, s egyet, aki alig két hónapja halott: Madách Imrét és Andor Csabát. Aligha létezett olyan ember, aki utóbbinál többet tudott volna előbbiről. És aligha fog létezni ilyen a jövőben.

Andor Csaba, aki eredetileg matematikus, aki a szépirodalommal is jó viszonyt ápolt, aki filológus, életrajzíró, irodalom- és filozófiatörténész; Andor Csaba, aki évtizedekkel ezelőtt tudatosan és következetesen visszavonult a XIX. századba, Madách Imre köreibe; Andor Csaba, a Madách-kutatás megkerülhetetlen alakja, a százhúsznál is több, nagyrészt Madáchhoz kapcsolódó kiadványt megjelentető, a Tragédia költőjéről évente szimpóziumokat rendező  Madách Irodalmi Társaság egyik alapítója és hosszú időn keresztül elnöke 2022. karácsonyának második napján elhunyt. Ami utána maradt: rengeteg új adat és ismeret Madáchról, a műveiről, körülményeiről, életéről, amelyeket fontos tanulmányokban és kötetekben adott közre. Egy Társaság, amely ápolni igyekszik a kultuszt és gazdagítani a tudást. És az űr. Amely (közhely ide, közhely oda, az az igaság, hogy) betölthetetlen. Ha valaki Madáchcsal foglalkozik, s valamire szüksége van, már nem hívhatja föl Csabát, nem írhat neki e-mailt, immáron magukra vannak hagyatva és utalva a Madách-kutatók.

Nem tudom, mikor találkoztunk először, de bizonyosan valamikor a kilencvenes években, a szüleimnél. Utoljára biztosan a szüleimnél, 2022 őszén. Tudtam, hogy beteg, azt is, hogy súlyosan. De hogy a karácsony körüli e-mail-váltásunk lesz az utolsó, arra semmi sem utalt. Hogy Madách Imre születésének bicentenáriumán újra kell gondolni a Madách-kutatást és a kultusz ápolását, arra sem számítottam. Mert újra kell. Csaba nélkül nehezebb lesz. És más. Az ő tudása, hite, elszántsága és munkabírása páratlan volt. A szolgálat, amelyet Madách Imréért végzett, egyedülálló. Halála nem csupán veszteség, de korszakhatár is a Madách-kutatásban: nincs már sarokkő…