Fotográfia

Szapáry u. 14.

Feletted laktam.
Hangosan hallgattál zenét 
még tíz órakor, de illetlennek
éreztem volna szólni érte.
Olyan régen volt, még
zeneboltból hordtál lemezeket.
Nem köszöntünk liftben, 
lépcsőházban. Nem néztünk 
egymásra akkoriban. 

Utána újságosnál láttalak.
Észrevettél. Fényképező volt
a kezemben, nálad könyv.
Szégyenből újra nem köszöntem.
Később fagylalttal sétáltál 
a téren. Kikerültelek,
mert így biztosan nem 
akarnád.

Ha moziban találkozunk
csendben nézzük a filmet.
Buszon véletlen hozzád nyom 
egy kanyar. Nem is tudsz 
majd erről. Utoljára egy 
hajnali vonaton öregek 
leszünk, fáradtak. 
Nem is emlékszünk 
már egymásra.

 
Fotográfia

Lassabb zársebességnél, 
több fényt szív a kamera.
Elmosódik ahogy táncolunk 
a képen. Olyan, mint
részeg szemmel nézni egy tangót.
Nem kontrasztos, csak 
két ember összefolyt mosolya és
ruhája. Hátul átlagos asztalok,
szőnyeg lóg a falról, férfiak 
beszélgetnek. Ez jól látszik.
Régi polgári ház lehet, vagy 
Dohány utcai lakás. 

A következőn is te vagy csak
már nyár van. Pőre vállad felett 
visszanézel, cigarettázol 
fekete-fehérben és 
nem ismersz meg, hiszen
az előző képen nem 
velem táncoltál.

 
Cigányélet

A képeken egyre távolabbról 
nézel hátrafelé a fekete 
autóból, ami a harmadik
fotóra már ki is égett. Innen tudni, 
akaratod ellenére vittek el
a vagabundok. 

Tréfásan kérted a tenyerem 
és akár percekig nézted,
csiklandoztad mutatóujjaddal,
hátha végre komolyan veszem 
a dolgot.

Régebbi fényképeken fehérneműben 
port törölsz, nedves hajjal 
cigarettázol a teraszon,
piros kerékpárod mellett várod, 
hogy ledobjam a kulcsot.