Más nőkért
Egyszer lerakja terhét majd a lelkem,
De csak mikor már lenn, a sírban fekszem.
Akkor majd ott fenn, egy láthatatlan madár
E fáradt szívnek dalolja a béke s szabadság dalát.
Akkor majd más nőkben (ó, mi gyötrő tudat!)
Talál nővérük szenvedése utat.
Lásd! e másokért, kik még most csak tipegnek,
Kecses lábukkal körtáncra perdülnek,
Harmatos rózsák közt, reggeli fényben,
A versírás édes, anyai kötelmem.
Ha majd felfigyelnek később e könyvre,
Akiknek nem kell, dobják csak bátran félre,
Ám akit kín gyötör, viharos hatalom,
Annak vérző szívébe mélyre szúr dalom.
Annak elidőzvén álom száll szemére
Gyógyír lesz e szelíd szófolyam szívére,
S kitárja majd a lefojtott kín zsilipjét.
Akkor majd sírni fog, mint egykoron én.
Ó, az ily enyhülést hozó könnyekért
Kínjaim éjén is dalolni akarnék,
Míg halkan a halál szól: – „Jer, fáradt vagy már”,
Majd némán föld- s virágtakarót terít rám.
Hélène Swarth (1859–1941) francia versekkel debütált. Gyerekkorát szüleivel Brüsszelben töltötte, s otthon francia magánórákat kapott. 1882-ben váltott át a holland nyelvre. A De Gids és a De Nieuwe Gids című folyóiratokban egyaránt publikált. A holland költészetet a 19. század végén megújító, Nyolcvanasoknak nevezett költők közül Willem Kloos és Lodewijk van Deyssel lelkesen fogadták költészetét. Ennek oka elsősorban az volt, hogy érzelmeinek és hangulatainak mesteri módon tudott kifejezést adni, mely e költőcsoport egyik legfontosabb jellegzetességei közé tartozott. 1888-ban Kloos egyenesen „irodalmunk éneklő szívének” nevezte. Költészete valóban kitűnően illett a Nyolcvanasok programjába. Nem véletlen, hogy ő az egyetlen női költő, akit a Nyolcvanas mozgalom képviselőjének tartanak számon. Később sokkal kevésbé értékelték költészetét. Többek között verselésének formai hiányosságait is a szemére vetették. Már 1889-es Rouwviolen (A gyász árvácskái) című kötetével megindult a negatív kritikák sora. Van Deyssel szerint e kötettel olyan határt lépett át, amelyet egy harmincéves nő nem engedhet meg magának. A kötetben ugyanis Swarth 1889-ben meghalt szerelméhez, az író Max Wallerhez fűződő kapcsolata állt a középpontban. 1890 és 1892 között a tizenhat évvel idősebb író, Henk van der Mey jegyese volt, de ennek a kapcsolatnak is hirtelen vége szakadt. 1894-ben az újságíró Frits Lapidoth felesége lett. A gyermektelenül maradt házasságot 1910-ben felbontották. Ezt követően Hélène haláláig egyedül élt. Napjainkban újraértékelik költészetét korai feminizmusa és dekadens hangulatainak érzelmekkel telített ábrázolása miatt. Itt közölt verse a De Gids folyóiratban, 1892-ben a Dalok című ciklusban jelent meg.
*
Gera Judit néderlandista, egyetemi tanár, műfordító. Az ELTE-n szerzett magyar–angol–holland szakos diplomát, majd hét évig a Magvető Könyvkiadó szerkesztője és lektora volt a világirodalmi osztályon. Több évtizedig tanított az ELTE BTK Néderlandisztika Tanszékén holland nyelvű irodalomtörténetet és irodalomelméletet, továbbá műfordítást, illetve vezette a tanszéket. 1999-ben az Orániai-Nassau Lovagrenddel tüntette ki Beatrix holland királynő a holland kultúra magyarországi terjesztéséért. 2001-ben műfordítói életművéért megkapta a legjelentősebb holland műfordítói kitüntetést, a Martinus Nijhoff-díjat. Jelenleg professor emerita. Kutatási területei többek között a gender és posztkoloniális irodalomkritika, az irodalom és a festészet kapcsolata, a holokauszt ábrázolási formái a holland nyelvű irodalmakban, a holland nyelvű költészet és a kulturális transzfer. A. Agnes Sneller szerzőtársával 2010-ben publikálta Inleiding in de literatuurgeschiedenis voor de internationale neerlandistiek (Hilversum, Verloren) (Bevezetés az irodalomtörténetbe a nemzetközi néderlandisztika számára) című könyvét. 2016-ban jelent meg Structures of Subjugation in Dutch Literature (Oxford, Legenda) című monográfiája. 2022-ben látott napvilágot A holland nyelvű irodalom története (Budapest, Osiris), melyet Pusztai Gáborral és Réthelyi Orsolyával és Daróczi Anikóval jegyzett közösen.
Illusztráció: Fajansztányér folyóparti tájképpel, 1775-ből (ismeretlen holland mester munkája) (Rijksmuseum, Amszterdam)
