Medangada

Állandó lakcíme nincs, szüntelenül vándorol. A fénysebességnél is gyorsabban járhat, az egyik pillanatban Európában, Magyarországon látható, a másikban a Föld túlsó oldalán, talán Afrikában, Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában, valamelyik apró szigeten, a Déli- vagy Északi-sarkon, ki tudja, hol.

Bármikor bármilyenné változhat, útlevele sincsen, ennyi kép egy útlevélbe sem férne bele. Mindenki úgy szólítja, ahogyan szeretné, én azt a nevet adtam neki, hogy Medangada, jelentsen bármit ez az ismeretlen szó.

Medangada különös lény, soknevű, sokalakú vándor, akiről csak sejthetjük, vállára vetett batyujában mit hordoz magával, letehetetlenül.

A batyuban soha ki nem fogyó, adakozó szeretet rejtőzik, néha olyan nehéz, hogy  megfájdul tőle Medangada háta, néha olyan pihekönnyű, hogy Medangada szökdécselve és fütyörészve halad még a ködbe burkolózó, meredek hegyen felfelé is, a csúcsig, ahol, ha kinyújtod a kezed, talán az eget is megérintheted, talán a felhőkben is megmárthatod a kezed.

Medangada néha illatos fává, virággá változik, méhek zümmögik körül. Egy kutya hűségtől ragyogó szeméből Medangada nézhet vissza rád. Repülhet pöttyös katicabogárként a kézfejedre. Lebegtetheti acélkék szárnyát szitakötőként egy patak felett. Csordogálhat patakként, fehérre mosott köveken, barátságosan susogó, mohazöld erdő közepén is. 

Az ember nélküli természetben minden végzi a maga dolgát, sokszor csak akkor keverednek össze a dolgok, zavarodik össze a természet rendje, ha bizonyos emberek közbeavatkoznak. Az emberek pedig gyakran közbeavatkoznak, akár jó szándékkal, akár tudatlanságból, akár más okokból.

Medangada leggyakrabban ember alakot ölt, mert az embereknek van a legnagyobb szükségük rá, mert ember és ember között lehet leghosszabb az út. Ti bizonyára azok közé tartoztok, akik lerövidítitek majd ezeket az utakat.

Kerülhet valaki szomorú, megalázó, felháborító helyzetbe, érezheti magányosnak, tehetetlennek, magára hagyottnak magát, de bármikor találkozhat Medangadával, akit úgy nevezhet, ahogy csak akar, és szép lassan vagy akár egy csapásra megjavulhatnak a dolgok, benne és körülötte.

A gyerekek hamar megtanulják, hogy az élethez szükséges a levegő, a víz, a táplálék. Nem árt, ha van ruhád, otthonod, benne saját ágyad vagy szobád, boldog lehetsz, ha szerető család,  hűséges barátok vesznek körül, ha olyan világban élhetsz, ahol, ha rámosolyogsz a szembejövőre, tétovázás nélkül visszamosolyog rád, mosolyt cseréltek, mindketten kaptok egy mosolyt.

Olyan világot érdemelsz, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagy, százkilósnak, lúdtalpasnak, nyughatatlan izgő-mozgónak, tolókocsiban ülőnek, figyelmesnek, szétszórtnak, bátornak, félénknek, pepitának vagy pöttyösnek, olyannak, amilyen vagy. Medangada  emlékeztethet arra, az élethez nemcsak levegő, víz, táplálék és a felsorolt többi szükséges, hanem az elfogadása is annak, hogy mindannyian mások vagyunk és mindannyian hasonlítunk, ahogyan egy általatok is bizonyára ismert dal állítja.

Gondold el, milyen mérhetetlenül unalmas lenne a világ, ha egyforma emberek jönnének-mennének, tükör sem kellene, mindenki láthatná magát, ha másokra nézne. Ha olyan lennél, mint mások, ha mások olyanok lennének, mint te, már nem lehetnél egyszeri és megismételhetetlen, akiből sem előtted, sem utánad nem született, születik még egy, soha, sehol.

Medangada változó súlyú batyujából üzenetek repkednek szerteszét, megsimogatják az emberek arcát, akár a pillangók szárnya. Miről szólnak ezek az üzenetek?

Ha megszülettél, élj, éld az életet, képességeidet, tehetségedet, fantáziádat, akaraterődet, minden egyes porcikádat megmozgatva éld ezt a változatos, néha nehéz, néha könnyű életet, és hagyj másokat is így élni. 

Bárkivel találkozol, add tovább, szavakkal, hangokkal, zenével, tánccal, gesztusokkal, tettekkel, hogy élni jó.

Légy gyerek, amíg tart a gyerekkorod. Légy felnőtt, ha megértél rá, ha eljön az idő, de ne felejtsd el, milyen volt gyerekként élni. Tartozz másokhoz, úgy, hogy ne érezd sem magadat, sem őket különbnek.

Gondolkozz és érezz, bármikor váratlan és megérdemelt öröm tölthet el attól, hogy ember vagy és ezt megteheted. Ne keserítsen el, hogy mások másképp gondolkodnak és éreznek, mint te, emlékezz, mindannyian mások vagyunk, de mindannyian hasonlítunk. Medangada összes üzenetét nem ismerem, nem ismerhetem én sem, ezt a keveset meg tudtam veled osztani.

Te, aki ezt a mesét olvasod, hallod, bármikor találkozhatsz vele, itt a Földön, ezen a gyönyörű bolygón, mindannyiunk közös otthonában. Lehet, hogy a mostani az első találkozásod, lehet, hogy többet tudsz róla nálam. Ezt a mesét biztosan Medangada küldte, mert találkozni akart veled, hiszen ember vagy a legjavából.

Bármikor, bárhol, bármilyen alakban megpillanthatod.

Tartsd nyitva a szemed!