Csilla, és Béli a Rendőrkutya

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Csilla.

Nagyon szeretett volna egy kiskutyát, de a szülei nem engedték.

Már teljesen feladta a próbálkozást, a könyörgést. Ám egy napon, amikor mentek hazafelé, akkor a fák között észrevettek egy sántító, koszos kis kutyát.

Csilla először nagyon megörült, majd nagyom megsajnálta a kisállatot.

Bizony a szülei is könnyes szemmel nézték a kis jószágot, és látták, hogy Csilla rögtön meg is szerette. Így aztán hazavitték, és befogadták magukhoz az aranyos kis állatkát.

Teltek, múltak a napok, hetek. A kutyus teljesen felgyógyult a szerető gondoskodás miatt. Jól meg is nőtt.

Egy napon aztán csöngetett valaki.

Két rendőr állt az ajtóban.

Mondták a családnak, hogy a kutya a rendőrég tulajdona. Elszökött tőlük, de a benne lévő chip megmutatta, hogy most hol van.

Sajnos a kutyát vissza kellett adniuk.

Csilla keserves sírásban tört ki. De nem volt mit tenni.

Napok múlva sem tudott megnyugodni a kislány, és egyik nap bizony egy buta gondolta támadt.

Elindult megkeresni kis barárját.

Ahogy az utcán sírva szaladt, egy bácsi megállította.

-Miért sírsz?-kérdezte.

_Keresem az elveszett kiskutyámat-válaszolta Csilla.

Ó, hát ne sírj! Én tudom, hogy hol van. Gyere, és odaviszek.

Csilla nagyon megörült, és be is ült az idegen autójába.

Az bizony. Elrabolta a gyereket.

Csilla szülei észrevették, hogy a kislányuk eltűnt.

Azonnal tárcsázták a rendőséget.

A Rendőrök tudták, hogy Béli, a kutya jól ismeri Csilla illatát, így vele együtt keresték.

Szerencsére még forró nyomon indultak el, így a kutya hamar rátalált Csillára.

Mindenki nagyon boldog volt.

A bűnöző börtönbe került.

Csilla persze kikapott kicsit, mert szóba állt egy idegennel, de a rendőrök úgy döntöttek, hogy Csillának adják a kutyát, mert látták, hogy mennyire szeretik egymást.

Bizony-bizony. Egy ember és egy állat között is lehet örök szeretet.

Itt a mese vége.

A szeretet mindennél fontosabb a világon!