Pettyes katica szárnyal az éjben,

Földet  ér egy kicsi zöld füvű réten.

 

Nézeget még kicsit jobbra és balra,

Rájön, hogy itt van egy tulipán magja.

 

Rászáll a kicsike tulipánka magra,

Felveszi, és viszi fel a magasba.

 

A magasban sajnos egyszer elejti,

De az út közben gyorsan felveszi

 

Útközben nézeget balra, és jobbra,

És a kis fejében ezeket gondolja:

 

Kinek vigye a magot?

Vigye el egy lónak?

Vagy vigye a magot inkább kiscsikónak?

 

Vagy vigye inkább botsáskának?

A jó hosszúkás rovarnak?

 

Megvan a válasz:

Marad magának.

 

A kérdés megoldása utána lábat ért,

Vagyis térdet, és vállat ért.

 

Mert egy katicalányt bámult,

És ettől el is ájult.

 

Amikor felébredt, bogyók láttára ébredt,

Ugyanis katicalány éppen rakta a petéket.

 

A fiú katica megkérte a kezét,

A lány igent mondott, és nyújtotta a kezét.

 

Ezután boldog lett az életük,

És született sok-sok gyerekük.