Egy téli napon Lili a kertben játszott. Egyszer csak sötét felhők borították be az eget. Majd csepp-csepp-csepp elkezdett cseperegni az eső.

– Anya! - kiabált Lili és a földre rogyott.

– Igen? Mi történt kislányom? - felelt az anya.

– Esik az eső! Nem a hó esik! Mikor fog esni végre a hó? - kérdezte Lili elkeseredetten és egy könnycseppje az előtte gyülemlő tócsába esett.

– Majd, ha hideg lesz, akkor fog esni. Addig is gyere be, mert mindjárt itt a karácsony és nem akarom, hogy betegen ünnepeljünk -feleli Lili anyukája.

A lányka felállt, összeszedte a játékait és búskomor arccal bement a házba.

A kis könnycsepp pedig mindenképpen az eddigi gazdája kedvébe akart járni.

– Bocsánat! Tudja valaki, hogy hogyan lehetek hópehely?

– Hogyhogy nem tudod? Látszik, nem vagy idevaló! - gúnyolódott az egyik csepp.

– Nem is vagy esőcsepp, hogy akarsz így pihe lenni? - szólalt meg egy másik.

– Csendet! - csitította egy jól megtermett csepp a többieket. Három dolgod van ahhoz, hogy hópehely legyél. Először is szállj fel a felhőbe. Majd várd meg míg olyan hideg lesz, hogy megfagysz. Utána hullj le csinos pehely formában.

– Köszönöm - hálálkodik a könnycsepp. Hogy jutok a felhőbe?

– Csak a Napocska segíthet - felelte a segítője, majd eltűnt.

A cseppecske közelebb dúródott a felszínhez. Nemsokára odament hozzá egy sugaracska és finoman el kezdte csiklandozni, mire cseppecskénk gőzzé alakult. Egyre fentebb és fentebb repült a levegőben. Látta kopasz fák ágait és egy-két cinkét élelmet keresni.

Egyszer csak megállt. Lebegett, nem nagyon tudta, hogy most mi fog történni, vagy, hogy mit kellene csinálni.

Nemsokára megpillantott egy sugarat közeledni a felhőhöz.

– Sugaracska! Meg tudnád nekem mondani, hogy mikor lesz olyan hideg, hogy hópehely lehessek?

A napsugár ránézett, majd tovább siklott.

– Ssss. Hideg lesz! Hideg lesz! - suhant el egy szellő.

– Ezt honnan tudod? - kérdezi a csepp.

– Hideg lesz! Hideg lesz! - süvített el a csepp mellett és szinte átfagyott mikor hozzáért.

– Hmm… Most már értem miért mondta - dünnyögött magában.

A Nap lassan nyugovóra tért. Egyre több szelecske hasított át a felhőn. Cseppecskénk már nagyon fázott, arcocskája jégvirágos lett. Beesteledett.

Mikor fagyok meg teljesen? - gondolkodott a cseppecske. Talán kintebb mehetnék, hátha ott hidegebb van.

Így is tett, kintebb ment a felhő peremére és látta, hogy ott már fagyott cseppek vannak. Picit megijedt, mivel még sose volt jég, de eszébe jutott Lili, aki annyira örülne neki, ha esne a hó.

– Mit csinálsz te itt? - kérdezte egy jégcsepp.

– Meg szeretnék fagyni, hogy utána pehelyként lehullhassak.

– Nem olyan egyszerű az! Az egész felhőnek meg kell fagynia, hogy havazás legyen, nem csak neked. Meg össze kell állnia a cseppeknek pelyhekké, mert nézz már magadra, nem úgy nézel ki, mint egy hópihe!

– Én hogyan tudok segíteni?

– Beszélj a cseppekkel, hogy siessenek a lehűléssel és alkossanak pihéket! Vannak nagyon önfejűek is, úgyhogy nem biztos, hogy meg tudod győzni őket. Úgy gondolják, hogy cseppként sokkal jobban néznek ki és még véletlenül se akarják elrontani szépségüket azzal, hogy más cseppekkel társulnak egy hópihébe.

– Én akkor is megpróbálom!

El is indult a felhő belseje felé, beszélni a többiekkel. Nagy levegőt vett, összeszedte az összes bátorságát és ezt mondta:

– Köhöm…Siessetek a megfagyással, hogy tudjunk havazni! 

– Hahaha - kacagtak a cseppek.

– Minek? Majd leesünk esőként, az úgy sokkal jobb! Pihe ként össze kellene állni a vén, koszos, fénytelen cseppekkel. Én olyat nem csinálok! - mondja gúnyosan az egyik.

– Mi se! - helyesel a többi.

– Ne legyetek ennyire önfejűek! Egy kislány lent azt várja, hogy mikor havazik. Ti meg lusták vagytok pihéket alkotni, csak azért, mert úgy gondoljátok, hogy más cseppek elveszik a szépségeteket! A pihe sokkal szebb, mint egy ócska csepp. Nincs most aszály, hogy minden eső boldogságot hozzon az embereknek! Tél van, ilyenkor mindenki a havat várja és nem jön mert ezt művelitek! Gondoljátok végig! Ez csak miattatok van!

– Igaza van! Mikor havaztunk utoljára? - helyesel az egyik.

– Tavaly? - fele egy másik.

– Szerintem is, éppen ideje lenne pelyheket alkotni! - egyetért a következő is.

Olyan varázslatos volt ahogy egy kis jégdarab meg sok másik gyönyörű pihét alkotnak. Amikor elkészült mindenki a Napocska már a horizont felett volt.

Elkezdődött! A rengeteg hópehely egyesével szállt lefelé a föld felé. A szellők ide-oda fújták őket. Volt, aki egy fán ragadt, vagy egy madárka elvitte a hátán, de a mi cseppecskénk hópelyhe egyenesen Lili ablakára repült. Ott leszállt és várta, hogy mikor kel fel a kislány. Nem is kellett sokat várni, Lilit gyorsan kidobta az ágy és mikor meglátta, hogy havazik sikongva futott ki az udvarra.

– Esik a hó! Végre esik! El se hiszem! Ennél jobb napom még sose volt!

– Öltözz fel Lili! Meg ne fázz! - szólt utána az anyukája és egy kabátot vitt a kislány után.

Lili gyorsan felöltözött, kiállt az udvar közepére. Egy pihe ráhullott a szöszös pulcsijára és így meg tudta csodálni, milyen szép dolgokat tud létrehozni a természet.