Felkutatott gondolatok – az új esztendőre
Rendkívüli bátorság kell ahhoz, hogy valaki a mai világban gyóntató legyen.
*
A hűség mindenekelőtt a remény cselekedete, és nem az emlékezeté.
*
A legfontosabb dolgokat már feltártuk, bár még nem értettük meg maradéktalanul, hogy mi a legfontosabb.
*
Az ember gyakrabban helyezi a reményét abba, aki hallgat, mint abba, aki beszél.
*
Az ember olyan fa, amely érzi magában a jót, s ezért nem akar rossz gyümölcsöt teremni.
*
Nincs értelme azt kérdezni, hogy a rossz létezik-e. Nincs értelme azt kérdezni, hogy a rossz nem létezik-e. Nem az a lényeges, hogy miként létezik a rossz, hanem az, hogy mit akar.
*
A világban megtett minden utunkat az otthonunktól való távolsággal mérjük.
*
Ma az a legbölcsebb, aki egy cseperedő fa láttán azt mondja: „Ez egy fa”, és nem ragadtatja magát üres szavakra. Az alapvető igazságok mindig egyszerűek.
*
Az embernek nem szabad bizonytalan lelkiismerettel cselekednie, mert akkor az a veszély fenyegeti, hogy rosszat tesz. Amíg valaki nem bizonyos abban, hogy amit maga előtt lát, egy nyúl-e, vagy pedig a vadásztársa szőrmesapkája, addig nem szabad lőnie. Ha a sofőr képtelen autót vezetni, nem szabad a volán mögé ülnie. A lelkiismeret az emberi élet kormánya. Elromlott kormánnyal nem jutunk el a célunkhoz.
*
Nehéz olyan időkben liberálisnak lenni, amikor nem tudható, mit jelent a szabadság.
*
A mai világban nem a szabadság a legfőbb gond. A szabadság már megvalósult. Egy gond maradt: mihez kezdjünk vele?
*
Mai világunk rengeteg feszültséggel teli területe a házasság. A házasság erkölcstanát ugyanis olyan emberek számára alakították ki, akiknek ideális a személyiségük, és sok idővel rendelkeznek… Ám a mindennapi élet másként fest. Ezért a házastársak legfontosabb imádsága így hangzik: Istenünk, tégy minket szabaddá, hogy jók lehessünk!
*
A hősiesség az emberi lét alapvető vonása.
*
A jóság mindig kínok közt születik. Aki retteg a fájdalomtól, az előbb vagy utóbb alkut köt a rosszal.
*
Az a fa, amely folyton virágozni akar, idő előtti halálra ítéli magát. A kellő időben tudnunk kell feláldozni virágainkat a gyümölcsökért.
*
Akinek nincs olyan Ügye, amelyért élhet, az retteg a haláltól. Annak tudata, hogy van egy igaz Ügyünk, elrendezi a félelmet.
*
A munka az élet szolgálatában folytatott párbeszéd.
*
A csapások egyik legkeservesebb formája az, amikor a dolgozó embert értelmetlen munkára ítélik.
*
Egyesek haláltáborokat építenek, ahol mások megvalósítják az életszentséget.
*
Érdekes, hogy amikor valaki a kommunizmusban megtapasztalt Rosszról beszél, Nyugaton senki sem érti meg. Amint előbukkan az a szó, hogy „rossz”, abban a pillanatban elszakad a megértés fonala.
*
Csakis az válhat idővel a hatalom hordozójává, aki az igazság hordozója. Egy gyerkőc elkiáltotta magát: „Meztelen a király!”, és a király úgy állt alattvalói előtt, amilyennek egy gyerek látta őt. Előfordul, hogy a demokrácia súlyos kapuját egyszerű gyermekek tárják ki.
*
Ahol szabadságod van, ott megnő a szó jelentése. S ahol sokat jelent a szó, ott megvalósul a szabadság.
*
Képesek vagyunk harcolni az igazságért, de nehéz felkészítenünk rá magunkat.
*
Nem elég lerombolni a pajtát, de a helyére házat is kell emelni.
*
Néha azon mosolygok, hogy elsősorban ember vagyok, utána filozófus, utána sokáig, nagyon sokáig semmi, és csak azután pap.
Józef Tischner (1931–2000) lengyel katolikus pap, nagy hatású lelkipásztor, filozófiai és lelkiségi művek szerzője. A krakkói Pápai Teológiai Akadémia létrehozója, számos egyetem díszdoktora. Az itt közölt fordítás alapjául szolgáló kiadás: Józef Tischner: Myśli wyszukane (Znak, Krakkó, 2000).
