Esőcsináló szeretnék lenni

Történt egyszer, hogy Arisztotelész
estéről estére kisétált a mezőre,
hogy megfigyelje a csillagok állását.
Estéről estére egy idős asszony – 
kíváncsiságtól hajtva – nyomába szegődött.
Egyszer meg is kérdezte, miért kémleli az
az eget a mester, mi van ott elrejtve.
Mivel válasz nem érkezett, 
a kérdést több alkalommal is, 
hangosan elismételte. 
A filozófus egyszer sem válaszolt.
Csak rótta útját, kémlelte az éji eget.
Egyik este, séta közben, 
egy apró gödörbe esett.
Kacajra fakadt az idős asszony,
fuldokolva nevetett,  
– hogy akarod te megtudni, 
mi van az égen,
ha azt sem látod, 
mi van a földön, előtted – 
kiáltotta hevesen.
A következő évben tavasszal
Arisztotelész százával vásárolt
nagyobbnál nagyobb agyagedényeket.
Az öregasszony csodálkozva nézte, 
– oly sok pénzed van, fiam, 
hogy szemétre is vígan költöd? –
kérdezte, és gúnyosan felnevetett.    
Abban az évben az olajfákról 
a megszokotthoz képest négyszeres 
termést gyűjtöttek be az emberek,
de nem volt elég edényük, amibe elraktározzák.
Arisztotelész nagyon olcsón, vidáman vásárolta fel
a terméstöbbletet.
A csillagok és a hold állásából 
ugyanis ő már előre tudta, 
rekordtermés várható abban az évben.
Így gazdagodott meg.
  
Esőcsináló ember szeretnék lenni,
mint Turu mester az Üveggyöngyjátékban*.

*Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című regénye.