A nagy vakációról

Tán Mosztárig lementünk,
    ha jól emlékezem.
Lakókocsink kanyargott 
    a szerpentíneken.

Ladában négyen ültünk:
    két felnőtt, két gyerek,
és sorra végigjártuk
    a nagy kempingeket.

Anyám még ifjú asszony,
    apám még dolgozik,
a nővérem diáklány,
    jövőről álmodik.

A tengert életemben
    először láttam ott,
sós hullámoknak nyelve
    sziklákra felcsapott.

Amíg mi úton voltunk,
    magában állt a ház,
apám bátya gondozta
    a jószágok hadát.

De ő szegény nem él már,
    a nyolc testvér fogy el…
Mi távol volt még akkor,
    most már elég közel.

Dubrovnikot bejártuk,
    akadt pár múzeum ‒
homályos már, mi történt,
    sok emlékkép kihunyt.

Két hét volt nyolcvanötben
    a nagy vakáció,
de bőrömön kiüt még
    a réges-régi só.