,,Hazafinak lenni nem azt jelenti, hogy bezárkózol egy világnézetbe”

Balázs F. Attila költő, író, műfordító, az AB ART Kiadó vezetője volt a vendége Kégl Ildikó versszínházi estjének szerdán este, a miskolci Sub Rosa Caféban.

A Marosvásárhelyen született költő Erdély és a Felvidék megannyi települését belakta, ám nemcsak a Kárpát-medencében mozog otthonosan. Európán túl megfordult Kínában, Dél-Koreában, Nicaraguában, Vietnámban, Kanadában és Latin-Amerika legtöbb országában, hogy népszerűsítse a kortárs magyar költészetet. A költő közelmúltban megjelent Európai Váróterem című versgyűjteménye kapcsán a kisebbségi sorsról mint versszervező erőről, a nemzetközi költészeti találkozók jelentőségéről esett szó, és arról, mit jelent kakukkfiként keresni az otthont két hazában – hazátlanul.

,,A csaknem négyszáz oldalas Európai Váróterem című gyűjtemény mintegy harminc esztendő verstermését kínálja kóstolásra az olvasónak. De nem pusztán az időtáv miatt unikális ez a válogatás, hanem azért is, mert Balázs F. Attila kísérletező kedve szépen kirajzolódik a kötetből. Formakultúrájának sokszínűségére, nyelvi rétegeire egyaránt rácsodálkozhatunk, ha a kezdeti időszak egzisztenciálista poémáitól, verskatedrálisaitól eljutunk a hosszan érlelt, erősen sűrített darabokig” – kezdte Kégl Ildikó író, költő, az est moderátora Balázs F. Attila kötetének bemutatását.

,,Menj kakukkfi keresd / otthonod két hazában hazátlanul” – hangzott el Lajos András, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze előadásában Az elsüllyedt város című költemény, melynek kapcsán a műsorvezető moderátor a kisebbségi sorsról, mint versszervező témáról beszélgetett a költővel. ,,A kisebbségi sors kihívásai, a transzilvanizmus tematizálása integrálódik a teljes életműben, ugyanakkor nem uralja azt” – fogalmazott Kégl Ildikó. Balázs F. Attila erre reagálva soklakiságáról beszélt: erdélyi indulásáról, Szilágyi Domokos hatásáról, a Ceaușescu-diktatúráról, majd azt mesélte, hogyan lakta be Erdély után a Felvidéket, s végül miként keveredett – mintegy nyolc éve – az anyaországba, egy észak-magyarországi aprófaluba. ,,Csak a világot járva ébredsz rá, hogy hazafinak lenni nem azt jelenti, hogy bezárkózol egy világnézetbe, hanem éppen ellenkezőleg: nyitsz más kultúrák, hagyományok, szokások felé, miközben népszerűsíted a sajátodat. Így nem fogy az energiád, feltöltődsz, értékeket terjesztesz, de nem szóródsz szét” –  magyarázza hitvallását a költő, aki Marosvásárhelyről indult, majd Radnót, Ditró, Gyulafehérvár, Brassó, Kolozsvár, Csíkszereda, Nagyvárad, Pozsony és Budapest után az anyaországban talált békére, az észak-magyarországi Felsőnyárádon.

A beszélgetés során kiderült, hogy már az életút legeleje is kanyargott, s bővelkedett útelágazásokban. A világutazó költő lelkész szeretett volna lenni, a ditrói Matematika-Fizika Líceumot követően a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán tanult tovább, ám végül mégis a könyvek és az irodalom felé terelődött útja. Hittudományi tanulmányait nem fejezte be, ehelyett Bukarestben könyvtáros és műfordítói diplomát szerzett, és csaknem másfél évtizedig könyvtárosként dolgozott a Csíkszeredai Megyei Könyvtárban. 1989-ben került Pozsonyba. ,,Erdélyből akkoriban jellemzően az anyaországba, vagy Nyugatra vándoroltak. Nem mondható tipikusnak a Felvidék választása, hiszen ez mégiscsak azt jelenti, hogy egyik kisebbségi létből a másikba kerültél. Sőt, meglehet, Szlovákiában még mostohább körülmények fogadták a magyarokat ” – vezette be a pozsonyi évtizedeket Kégl Ildikó. Balázs F. Attila lelkesen osztotta meg a miskolci közönséggel életének fontosabb állomásait, azt is örömmel mesélte, hogyan lett a csíkszeredai könyvtárosból pozsonyi lapszerkesztő. ,,Ami a mostoha körülmények kapcsán említettél, az pontosan így van: a rendszerváltás után, egyértelműen jobb volt magyarnak lenni Erdélyben, mint a Felvidéken. Bár gazdaságilag stabilabb volt Szlovákia, magasabb volt az életszínvonal, a kisebbség sorsa kilátástalanabbnak tűnt. Erdélyben például minden magyarlakta városnak volt kulturális intézményhálózata, sajtóorgánuma. Ez nem elhanyagolható, hiszen egy kisebbségi lapnak nem pusztán a tájékoztatás a szerepe, de az anyanyelv megőrzése, a nemzeti identitás erősítése is. Szlovákiában sorra lemorzsolódtak sajtótermékek, egyetlen rádióadó sugároz magyar nyelven. És hogy mégis miért választottam ennek ellenére ezt a közeget? Nem politikai okai voltak a döntésemnek. Házasságkötés után döntöttünk úgy, hogy Pozsonyban rakunk fészket. Ez persze a Ceaușescu-diktatúra éveiben, nem volt egyszerű dolog. Engedélyt kellett kérni az állami hatóságoktól, s a jóváhagyásig csaknem három évet kellett várni. Mi az engedélyt 1986-ban kértük meg, ami ’89 decemberében meg is érkezett. Rá két napra kivégezték a Ceaușescu-házaspárt, véget ért a diktatúra, ettől kezdve nem volt szükség engedélyre. Mérgemben darabokra téptem a papírt, amit ma már bánok, hiszen személyes emlékként és kordokumentációként is érdekes relikvia lehetne.”

A költő csaknem húsz éven át élt Pozsonyban, ahol eleinte a Nap, majd a Szabad Újság szerkesztőjeként dolgozott, munkatársa volt a Szlovák Rádió magyar adásának, és rovata volt a pozsonyi Új Szóban. Egy évig az állami Madách Kiadó menedzsre volt, aztán 1992-ben megalapította saját kiadóját, AB ART néven, mely jelenleg is működik, és a magyar nyelvű könyvek gondozása mellett komoly szerepe van az idegen nyelvű könyvek, fordításkötetek kiadásában.

Balázs F. Attilának több mint ötven könyve jelent meg húsz nyelven, amelyek túlnyomó része verseskötet, de azért időnként a próza felé is kitekint. ,,Fontos volt számomra, hogy a versek mellett prózában is kifejezzem magam. A 2006-ban megjelent Casanova átváltozásai (kétnyelvű magyar–szlovák kötet) novellák gyűjteménye, de olvasóim és kritikusaim szerint, akár szabadversként is olvashatóak a szövegek” – magyarázza Balázs F. Attila, aki régi álmáról is beszámolt a műsorvezetőnek. ,,Hosszú évek óta tervezem, hogy regényírásba kezdek. Ez dédelgetett terv, de akárhányszor leülök a gép elé, vers születik a fejezetek helyett. Én egy rettentően türelmetlen ember vagyok, szeretem, ha pörögnek a dolgok. A regényíráshoz rengeteg türelem kell, ami talán hiányzik belőlem.”

Az Európai váróterem című gyűjtemény vallomásos versei, tájversei és szerelmes versei közül is hallhatott a közönség egy-egy alkotást Lajos András előadásában, de a költő is készült: az est legutolsó verse ‒ A fecskék ‒  szerzői előadásban hangzott el.

,,Dacára annak, hogy javarészt alanyi verseket találunk a gyűjteményben, mégiscsak távolságtartó költészet ez. A szerző egy idő után mintha azt mondaná olvasóinak, környezetének – de bizony még önmagának is –, eddig és ne tovább. Rezignált hangvételű költeményei annyi mindenről képet festenek, leginkább azonban az élet megragadhatatlanságát mesélik el” – fogalmazott Kégl Ildikó költő, irodalomszervező, az est moderátora.

A költőnő az idén 22. alkalommal megrendezett Költészet Tavasza zilahi nemzetközi irodalmi fesztivál apropóján Balázs F. Attila irodalomszervező tevékenységét is szóba hozta. ,,Nagy lépésnek tartom, hogy a korábbi években a magyar és román költőket népszerűsítő zilahi találkozó idén nemzetközi fesztivállá bővült, ahol a magyar és román kollégákon túl, további hét ország poétái mutatkozhattak be – újságolta a fesztivál egyik szervezőjeként dolgozó örökmozgó költő ‒, majd felsorolásba kezdett: Skóciából, Olaszországból, Ausztriából, Horvátországból, Kubából, Ciprusról is érkeztek lírikusok a szilágy megyei kisvárosba.

A költő, író, műfordító, irodalomszervező, kiadóvezető, aki a Magyar Írószövetség, a Román Írószövetség, az Európai Tudományos, Művészei és Irodalmi Akadémia, a Magyar PEN Club tagja, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja, a Petőfi Kulturális Ügynökség egykori projektmenedzsere hangsúlyozta. ,,Egészen érthetetlen számomra, hogy Magyarországon miért nincsenek hasonló típusú fesztiválok. Ezek az összejövetelek nem pusztán a kortárs magyar költők és műveik népszerűsítését szolgálják, de kimagasló szerepük van az országimázs szempontjából is.”

Balázs F. Attila megannyi nemzetközi elismerése a közelmúltban is több rangos költészeti díjjal gazdagított, de leginkább az olasz Camaiore nemzetközi díjra büszke, amelyet olyan irodalmi nagyságok kaptak meg, mint: Jevgenyij Jevtusenko, Lawrence Ferlinghetti, Seamus Heaney, Karol Wojtyla, Ernesto Cardenal, Alda Merini, Bernard Noël, Ana Blandiana és sokan mások. A telt házas est zárásaként Gergely Máté gitárjátékát hallgathatta meg a közönség: a Bartók Béla által gyűjtött Elindultam szép házamból című népdal szép lecsengést adott a tartalmas és különleges atmoszférájú versszínháznak.