– Mire vársz? – kérdezte Macula az ágy szélére ülve – Menj gyorsan mosakodni!

Picur a lábát bámulta.

– Nem akarok összefutni a szellemekkel – bökte ki végül.

– Á… értem – hümmögött Macula – De nem maradhatsz így ruhában egész éjjel!

– Miért ne! – szökkent oda melléjük a polcról Majmi.

– Különben sem akarok ma éjjel aludni – erősködött Picur.

– És ugyan miért nem? – érdeklődött kíváncsian Macula.

Picur eltöprengett, majd egy kis idő után megszólalt:

– Mert nincsen rá időm…

 

Valami koppant az ablaküvegen. Majmi egy gyors lendülettel odaszaltózott, és kinyitotta.

A tetőablak párkányán egy kis lény ült.

– Tündér! – kiáltott fel Majmi.

– Ne butáskodj! – dorgálta meg Picur – Tündérek nem léteznek!

– És szellemek igen? – nézett rá Macula.

 

A kis lény a fejét tapogatta. Valószínűleg erős lehetett az ütközés, mert meglehetősen nehezen tudott lábra állni. Amikor ez végre sikerült, hirtelen elveszítette az egyensúlyát, és bezuhant a padlásszobába, egyenesen a Picur ágyára.

– El fogok késni! – sopánkodott a kis lény – Nincs valakinek egy fésűje? És egy lámpása?

Picur készségesen odanyújtotta a kis lánynak a nővérei fésűjét, amit a tegnap csent el a tükörasztalról. A tündérke hirtelen félreugrott és durcás képpel ráripakodott Picurra:

– Csúfolódsz velem?

– A világért se tenne ilyet! – kelt a Picur védelmére Majmi.

– Majdnem kilapítottál ezzel a hatalmas ekevassal! – a tündérke a szárnyait igazgatta.

– De hová tűnt el Macula? – nézett körbe aggódva Picur.

Macula a babaházhoz igyekezett, és nem kis erőfeszítés árán feljutott a polc tetejére, ahol a féltve őrzött porcelánbaba ház állt.

– Elnézést kérek, hölgyeim, – hajolt meg a teázó porcelánhölgyek előtt – ezt a kis fésűt, és ezt a mécsest kölcsönvenném – és mit se törődve azok álmélkodó tekintetekkel, elvette az aprócska, ám igényesen kidolgozott szépítkezési eszközt és a parányi mécsest, majd elindult vele vissza, az ágy felé.

– Tessék – nyújtotta át Macula a szerzeményeit a tündérnek – Kérem, nagyon vigyázzon rájuk! A porcelánkisasszonyoké! Náluk gyakran eltörik a mécses!

– Hálásan köszönöm! – vette el a tündérke a tárgyakat – Tényleg nagyon kell igyekeznem!

– Hová ez a nagy sietség? – érdeklődött Majmi.

– Megyek a tollubálba! – jelentette ki büszkén a tündérke, és forgott egyet körbe, aztán nekifogott fésülködni.

– Az mi? – kérdezte meg óvatosan Picur.

– Te csacsi! Hát még ezt sem tudod! A tollubál a legcsodálatosabb ünnepség az egész csillagbirodalomban! Mindig éjfélkor veszi kezdetét…

– Minket nem viszel magaddal? – kérdezte Picur.

– Mi sem könnyebb, csak öltözz gyorsan pizsamába!

Picurnak gondolkozni sem maradt ideje, Macula és Majmi már rángatták is le róla a ruháit.

– Pizsamát? Egy bálra? – hitetlenkedett Picur.

– Én is hálóingben vagyok – mosolygott a tündérke – Most pedig dőljetek le a párnára, jól takarózzatok be és hunyjátok le a szemeteket!

Picur magához szorította Maculát és Majmit, majd elhelyezkedett a paplan alatt és behunyta a szemét.

– Indulunk már?

– Várj! Légy türelmes! – felelte a tündérke… – Majd szólok, ha megérkeztünk! – és meggyújtotta a mécsesben levő gyertyát – Most!

 

Picurék kinyitották a szemüket.

– Nézd, Macula! – mutatott körbe Picur – Nézd, Majmi!

Egy hatalmas, sötétkék, végtelen térben voltak, egy csillagon. A csillagtól nem messze egy fehér út jelent meg, jobbra és balra további csillagok ragyogtak, a csillagokon pedig tündérek táncoltak.

– Na… hogy tetszik? – zökkentette ki ámulatából Picurt a tündérke.

– Csodás! – tapsolt örömében Picur.

– Egy–egy csillag, egy–egy álomtündér birodalma – magyarázta a tündérke – Én Mesi vagyok, a mesés álmok tündére… ez az én csillagom.

Mesi táncolni kezdett, majd kézen fogta Picurt, hozzájuk csatlakozott Macula és Majmi. Táncolva elindultak a fehér úton. A többi tündér a többi csillagon ugyanígy megfogták egymás kezét, és ők is elindultak a fehér úton, majd csatlakoztak Picurékhoz.

Egyre többen és többen lettek, egyre szebben táncoltak, egyre jobban ragyogtak a csillagok és egyre tündöklőbben fénylett a végtelen, fehér út, mígnem hirtelen tollúk, hófehér tollúk kezdtek hullani rájuk, valahonnan még magasabbról.

Picur felpillantott és látta, hogy kiszakadtak felettük a párnafelhők. Ők pedig táncoltak tovább a hatalmas forgatagban.